Meghódítja az országot az esztergomi roma divatmárka

– Az egyesület létrejötte előtt szociális területen dolgozott. Mik voltak a tapasztalatok?

– Közös összefogással, 2010-re lett bejegyzett a Befogadó Társadalomért Egyesület. Több szociálpedagógus kollégámmal együtt hívtuk életre az egyesületet annak érdekében, hogy az addig megszokott módszerek helyett egészen máshogy segítsük a roma fiatalokat. Azelőtt álláskeresési tanácsadással, tréninggel és egyéb projektekkel próbálkoztunk támogatni a potenciális munkavállalókat – több, inkább kevesebb sikerrel. Hosszú ideig gondolkodtam azon, hogyan tudunk igazi segítséget nyújtani a látókörünkbe kerülőknek.

Egy idő után tisztává vált: a roma nőknél kell kezdenünk a változtatást, hiszen munkánk során azt tapasztaltuk, hogy háztartásbeli, később anyai feladataik miatt hamarabb kiesnek a munkaerőpiacról, és oda sokkal nehezebben tudnak ezt követően visszailleszkedni.

Sokszor láttuk azt is, hogy nem nagyon kínálkozik olyan munka számukra, amit szívesen vállalnának, így különböző kérdések fogalmazódtak meg bennünk. Mégis mivel lehetne számukra kedvet csinálni? Mivel foglalkoznának szívesen? Minden roma lány és asszony szeret csinosan öltözni, érdeklik őket a ruhák. Az egyesületünknél természetesen a roma kultúra megőrzése is nagyon fontos volt, ezért az a kérdés is felvetődött, hogy mindeközben hogyan tudnánk éltetni a sok száz évre visszanyúló tradíciókat. Sőt: új értékeket is akartunk teremteni. A két vonal irányába történő, konkrét tevékenységként a varrás, a divattervezés és a ruhatervezés látszott tökéletes motivációnak.

A személyes motivációkról

– Többirányú személyes motivációm volt. A szociálpedagógiai végzettség nem csak egy diploma volt a kezemben, tényleg ezzel szerettem volna foglalkozni. Időközben megismerkedtem a férjemmel, aki szintén roma származású, ennek köszönhetően sokkal többet látok a kultúra mélyebb rétegeiből is, köztük élem az életem. Másrészről az én nagypapám szabász volt, otthon is nagyon sokáig dolgozott. Gyermekkorom nagy részét a nagyszüleimmel töltöttem, szinte mindennapos volt számomra is a varrógép berregése. Bár soha nem gondoltam, hogy végül én is a szakmában töltöm majd a mindennapjaimat, de a nagypapára emlékezve boldog vagyok, hogy végül így alakult – mesélte Sztojkáné Hergovics Györgyi.

– Milyen úton lett ebből egy mai napig is működő varroda?

– A Nemzeti Tehetség Program keretén belül létrehoztunk egy ruhatervező foglalkozássorozatot, ahol fiatal roma lányok saját elképzeléseik szerint készült ruhákat álmodhattak meg egy varrónő segítségével. Kötöttünk egy együttműködési megállapodást az esztergomi Géza Fejedelem Ipari Szakgimnázium és Szakképző Iskolával, hogy konkrét képzési lehetőséget is tudjunk ajánlani a továbblépéshez. 2015-ben a Gipsy Style Tehetségprogramon tíz lány egy egész kollekciót készített, közben pedig több területen történt csoda: kibontakoztathatták a saját kreativitásukat, a résztvevők magabiztosabbak lettek, fejlődött a kézügyességük és a felelősségérzetük is – egy igazi kis közösséget építettünk. Megtanultak bánni a színekkel, a díszítésekkel, a különböző méretekkel. A foglalkozások hatására négyen kezdték meg az intézményben tanulmányaikat az esti tagozaton, felnőttképzés keretében, hogy divatszabó végzettséget szerezzenek. Tudtuk: nem szeretnénk elengedni a kezüket, munkahelyet kell teremtenünk számukra. Éppen akkoriban nyílt egy kifejezetten ennek megvalósítását segítő lehetőség, benyújtottuk pályáztunkat a GINOP Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése című projekt támogatására. Ehhez egy komoly és konkrét elképzeléseket tartalmazó üzleti tervet kellett készítenünk. Nem is hiába: megszereztük a minősítést és első lépésként megvásároltuk az induló eszközöket, köztük az első ipari varrógépeket is. A sok terv és készülődés végül egy önműködő rendszert, valamint egy márkát szült: megszületett a Gipsy Style.

– Hogyan állt össze végül a csapat?

– Jelenleg öt nővel dolgozunk esztergomi varrodánkban. Én és a kolléganőm, az egyesület alelnöke együtt vesszük fel reggel a webshopon keresztül érkezett rendeléseket, ezeket reggelente egy táblára írva továbbítjuk a lányoknak. Egy hölgy dolgozik a szabászaton, a varrónők összevarrják a kivágott anyagokat, egyvalaki pedig azon dolgozik, hogy strassz­ból álló mintákat, neveket varázsoljon az elkészült alkotásokra. Az internetes megrendelés után a vevők végül futárszolgálatok közreműködésével jutnak a ruhákhoz. Igazi csapatként működünk. A mindennapok gyakorlata ugyanakkor azt is igazolja, hogy valódi, az ő szokásaikhoz és igényeikhez illeszkedő munkahelyet tudtunk létrehozni. Jelenleg hat és négy órában dolgoznak varrónőink, közben így az otthoni kötelezettségeiknek is meg tudnak felelni.

Meg tudtunk teremteni egy olyan környezetet, amiben a családi szokások és a munka iránti elkötelezettség kéz a kézben jár.

A vásárlói visszajelzések pedig már csak tetézik a projekt­tel kapcsolatos boldogságot: a megrendelők a roma varrónőink által készült, a cigány szokásokat tükröző ruhadarabokat büszkén viselik. Erre különösen azért vagyunk büszkék, mert céljaink között az is szerepelt, hogy olyan árakon adjuk a ruháinkat, amiket az átlagos roma családok is megengedhetnek maguknak. Ez azért is természetes számunkra, hiszen közöttük szeretnénk viseleti kultúrát teremteni. Nem elsődleges célunk, hogy nemzetközi kifutóra való ruhákat varr­junk, a mindennapokban elérhető és viselhető darabokat készítünk.

– Ha már szokások – milyen az igazi, autentikus roma viselet?

– A mai viselet már eltér az eredetihez képest. A nők ma is szoknyát viselnek. Nadrágot nem, így számukra azt nem is készítünk. Ezzel a férfiaktól való különbözőséget fejezik ki, valamint a nőiességet, a tisztaságot hangsúlyozzák. Régen a rakott, színes és virágos szoknyák voltak jellemzőek, ma már a modern, világos anyagok gyakoriak. A divat persze folyamatosan változik, ehhez egy nemzetiségi kultúrának is alkalmazkodnia kell. De a szoknyák nem érhetnek térd fölé, ez fontos kitétel a mai napig. Fellelhető továbbá még a kendő és a kötény, ezeket napjainkig hordják a roma asszonyok. Ezeket a közönségünknek persze nem csak az online térben igyekszünk megmutatni: bemutatókon, nyílt napokon és a vértesszőlősihez hasonló családi napokon veszünk részt, hogy minél szélesebb körben jussunk el a roma társadalomhoz.

– A családi napon egy újdonságot is hoztak a közönségnek, ami két ruhadarab ötvözete. Mit kell elképzelnünk ez alatt?

– Munkánk során folyamatosan próbálunk olyan ruhákat is tervezni, amelyeket a fiatalok is szívesen hordanak. Ezzel kapcsolatban megállás nélkül ötletelünk, hogyan lehetne egyesíteni a tradicionálisat a mai divattal. Pár hete egy hűvösebb napon az aznap viselt ruhámon kívül felkaptam egy megrendelésre készült kendőt a vállamra. Gondolkodtam, hogyan lehetne úgy felvenni, hogy ne essen le, de mégis végig takarja a vállaimat. Így megkötöttem az anyagot a hátamon. Rájöttünk a lányokkal, hogy ez a megfelelő összeállításban nagyon jól mutatna egy kollekció részeként. Akár újra divatba hozhatnánk a kendőt, mint állandó viseletet. A mintaötletek során körvonalazódott egy mellényhez hasonló ruhadarab, aminek a hátulja háromszög alakban végződik. A viselőjén olyan, mintha csak a hátára terített volna egy kendőt. Így született a boleró és a kendő házasításával készülő ruhadarab, melyet nyárestekre, vagy akár őszre is ajánlunk a fiatalabb generáció számára is.

– Mit hoz a jövő? Mit szeretnének elérni?

– Viszonylag régóta aktuális kérdéskör, hogy annyi megrendelés akad, hogy több munkavállalóra lenne szükségünk. Viszont ennek elengedhetetlen részeként egy nagyobb helyiségre is. Ezzel kapcsolatban több ötlet született már, szeretnénk fél éven belül az új helyünkre költözni. A számunkra legideálisabb helyszín Esztergom-Kertváros lenne, a legtöbb nálunk munkálkodó is onnan származik, így tökéletes megoldás lenne, ha ott lennénk megtalálhatóak. Mindemellett felnőttképzésben jelenleg is tanul két fiatal lány, illetve szeptemberben is kezdődik egy képzés, amire az előrejelzések szerint szintén számos fiatal menne el. A tanulókat szeretettel várnánk a varrodába, hiszen nagy szükség lenne rájuk. A célunk továbbra is változatlan: első kézből szeretnénk a roma tradíciókat kézbesíteni, további lányokat foglalkoztatni – közben pedig a hagyományokat tükröző újdonságokat létrehozni.