legyőzte

2021.01.09. 20:00

Mellbevágó verset írt a koronavírusról a járványt leküzdő esztergomi író

Onagy Zoltán 68 évesen kapta el a koronavírust, amellyel sikeresen megküzdött a Vaszary Kolos Kórházban, majd gyógyulása után verset írt a járványról.

Pöltl Zoltán

Forrás: Beküldött

Onagy Zoltán Esztergom elsőszámú kortárs irodalmi alakja, számos regény, interjúkötet, megszámlálhatatlan riport, cikk szerzője december első hetében került kórházba krónikus betegsége miatt. A 68 éves alkotó az intézményben covidos lett, melyből viszonylag enyhe tünetekkel meggyógyult, majd január 7-ég távozott a Vaszary Kolos Kórházból.

Onagy Zoltán rendszeresen közöl irodalmi értékű írásokat közösségi oldalán, január 7-én, a kórházból való távozása alkalmából az egészségügyiben folyó küzdelemről, s tapasztalatairól közölt verset facebookos oldalán. A poszt után nem sokkal felhívtuk és érdeklődtünk sorsa felől. Kiderült, hogy jól van, sőt, nagyon hálás az esztergomi kórház dolgozóinak, akik kezelték és gondoskodtak róla.

Mint elmondta, miután december elején bekerült a kórházba a többfős kórteremben, ahol volt, az egyik betegnél kimutatták a covidot. A tesztek után nála is pozitív lett az eredmény. A már ismert tünetek közül nála nem volt láz és köhögés, csupán az ugyancsak közismert fáradtság és fájdalom, de mint mondta, elviselhető volt, enyhébb lefolyású. Később megszűntek tünetei, kijött a koronavírusos fertőzésből, a tesztje negatív lett, így már „csak” az eredeti krónikus betegségét kellett gyógyítani. Túlélőnek tartja magát, s mint hozzátette, az, hogy ennyi idősen, krónikus betegen megúszta, és krónikus betegségéből is kievickélt, nagyban köszönhető a Vaszary Kolos Kórházban vele foglalkozó ápolóknak, orvosoknak, akikre hálás szívvel gondol.

S mint író, kikerülhetetlen volt a kérdés irányába, hogy készül-e betegsége, gyógyulása okán valamit írni, mire azt volt a válasz, hogy a „Fertőzésregény”-t már korábban elkezdte, de most, hogy átélte a fertőzést és megjárta a gyógyulás állomásait, immár a gyakorlati tapasztalatok birtokában természetesen ezt is hozzáfűzi készülő új könyve anyagához.

HUH!

Hosszú és goromb', lever és atomb.

A covid átüt mindent, átüt mindenen, garat

fölött harapja el a torkot, lepattintja

a gyémánt fejét, vörösharaszt kazlat szarik

belőle, közben egy ujjal magával viszi a

fél kórtermet anélkül, hogy keverné a

vörösharaszt-kazlat a halállal.

Elegáns, gyors, könnyed,

mosolyog, nyussz-nyassz, hull a sok vén

csóka, aki este még nevet a sakktábla mellett,

hová fújjon covid úrfi, mekkorát fújjon, ha

nála béjelentkezne aktualice.

Fényes fanyél, fa tokmány, kopott fa fogak,

egy fog hiányzik, ott kúszhat át, aki fondor,

akire fontos feladat vár, aki a szemüvegét sose

hányja el, aki készül, mindenre felkészül, akinek

„tényleg, de valóban, emberek!”

Görgeti fuldoklóit halomban a tarlón, gurul

kicsi, nagy, mint a sündisznócsalád, levegő

után kapkod, kapkodabb, legkapkodabb,

legeslegkapkodabb, hu, uh-uh-uh, hu, de kevés

a sok is, lenyaklik, marad.

Aki jön, látja, könnyű kézzel rázza a törzset,

hullik, ami hullik, a száj tátva, levegő már annyi se,

hogy egyszer rázárja a jajjanyámra, fogak a párnán,

keccsel áll, hosszában szúrva a vadszilvatüskére, ami

lelóg visszahajt, újra szúr,

Lebegve maradt a szerencsés, megbújik,

fül lecsap, mint a nyúl, nyak behúz,

mint a hiúz, ölel, amikor átles a vízgöbös

ablakon, harmincegy nap, ráadásnak egy

ajándék nap a kacér, telhetetlen halállal,

bor, kéke, ritmus, a halál nagyúr.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában