Zenekari kíséret mellett döntöttek májusfát a szomódi legények

Igazán különleges hónap a május abból a szempontból, hogy egy szép hagyomány nyitja és ugyanazon hagyomány zárja, vagyis keretbe foglalja ezt az időszakot. Ha valaki ebből még nem jött volna rá, akkor elárulom, hogy a májusfa állításáról és annak kitáncolásáról, döntéséről szólnak ezen sorok. Idén Szomódon nem is tétlenkedtek a legények, akik egy hatalmas csertölgyet díszítettek fel, noha nem a szerelmük jeléül, csupán a szomódi lányok, asszonyok tiszteletéből és a szép hagyomány ápolásaként.

Május elsejére virradóra a szomódi srácok egy közel hét méteres csertölgyet öltöztettek pompás díszbe, amely egy hónapon keresztül állt a tájház előtti árokban. Az állításban jómagam is részt vettem, így nyugodtan mondhatom nem volt egyszerű feladat éjjel másfél méter mély gödröt ásni, díszíteni és abba biztonságosan behelyezni a nehéz májusfát. A fára színes szalagok és borosüvegek kerültek. Az állítás jól sikerült, a feldíszített fa döntéséig ellenállt az időjárás különféle viszontagságainak.

Aztán elérkezett május utolsó vasárnapja, a döntés napja. Ezen alkalomból a szomódi Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Edelweiss Német Hagyományőrző Egyesület közösen a tájház udvarán megvendégelte a májfát állító legényeket. Mindemellett a Blaskapelle aus Sammet nevű helyi zenekar megállás nélkül húzta a nótát tovább fokozva a jó hangulatot.

Ahogyan az állítás, úgy a döntés sem volt egyszerű, mert bombabiztosra terveztük a gödröt. Sokan gyűltek az utcára, hogy megnézzék a serénykedő fiatal legényeket. Közben a zenekar játszott, a tájház udvarán pedig kondérban rotyogott a finom pörkölt. Aztán a makacs csertölgy végül megadta magát, nagy volt az öröm. A zenekar az udvaron folytatta tovább a zenélést. A vendégek finom ételek és italok társaságában beszélgettek. Nem csak pörkölt, ínycsiklandó házi sütemények is készültek, így a döntés során elvesztett kalóriákat igen gyorsan lehetett is pótolni.

A falu éjszakai csendjében késő estig lehetett hallani a dob és trombitaszót, melyért a fiatalok nagyon hálásak voltak és táncra is perdültek az udvaron. Noha a fa kidőlt, de ez a szép hagyomány továbbra is megmarad és biztos, hogy a szomódi legények a jövőben is ápolni és őrizni fogják.