Országzászlók gyászolják Trianont és hirdetik a nemzeti összetartozást

Urmánczy Nándor nevéhez fűződik az irredenta szobrok, azaz az elszakított országrészeket jelképező szoborcsoportok felállítása, valamint a Magyar Hiszekegyre meghirdetett pályázat, az irredenta jelmondatok elterjesztése. Az 1928-ban Budapesten, a Szabadság téren felállított emlékmű talapzatában hazánk településeinek földjéből helyeztek el fél-fél kilós mintákat, valamint 10 pengő adományt is vártak zászlószegmegváltás címén a szervezők.

A harmincas években országos mozgalommá vált

Később, 1930-ban Molnár Ferenc tarcali pedagógus javasolta, hogy Budapest után a többi magyarországi település is állítson országzászlót, s azt minden ünnepen vonják fel, majd a trianoni gyász jeléül engedjék félárbocra. Így vált országos mozgalommá az országzászló-állítás, amelynek koordinálását a Magyar Szövetség Ereklyés Országzászló Nagybizottság látta el.

Az országzászlókon az 1915-ös hivatalos középcímer szerepelt, legtöbbször angyalokkal ékesítve. A zászlóra vagy a talapzatra került az „Így volt, így lesz!” jelmondat is. A rudat sokszor sávosan piros-fehér-zöldre festették. Az emlékmű csúcsán esküre emelt kéz, turulmadár, kettős kereszt vagy Trianon-kereszt volt látható, és díszes lépcső vezetett a talapzathoz. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyében az országzászlók zömének felállítása az 1930-as évekre esett, de nagyon lassan haladt a folyamat.

Frey Vilmos alispán éppen ezért rendeletben szólította fel a megye községeit, de 1938 áprilisáig Esztergomban, Táton (borítóképünkön – a szerk.), az ekkor még Banához tartozó Bábolnapusztán és Vértesszőlősön volt csak országzászló. Komárom szabad királyi megyei város 3000 pengőt szánt az építkezésre, amiből 1938 áprilisáig csak 1700 pengőnyi összeg állt rendelkezésre.

A fedezethiány sok helyütt gondot okozott

Sok település fedezethiány miatt nem volt képes eleget tenni a felhívásnak. Csév jegyzője elutasító válaszát a hősi emlékmű áthelyezésével is indokolta. Szőnyben is a terület rendezése mellett, a költségek előteremtése okozott problémát. Nagysáp főjegy­zője azt is kiemelte, hogy „a revízió érdekében elérhető propagandaeredményre” nem nagyon lenne hatással a forgalomtól eldugott faluban az országzászló.

A mozgalom elindítója

A mozgalom Urmánczy Nándor (1868–1940) kezdeményezésére vált ismertté. Felhívást tett közzé 1925-ben, majd az első emlékművet 1928-ban, Szent István napján avatták fel Budapesten, a Szabadság téren.

Az ereklyés országzászlónak nevezett emlékmű talapzatában Urmánczy egybegyűjtette Csonka-Magyarország településeinek, valamint a megszállott területek városainak és történelmi helyeinek a földjét.

Az akkori megyeszékhelynek, Esztergomnak példát kellett mutatnia. Az első pénzgyűjtési felhívás 1933 áprilisában jelent meg a helyi sajtóban, az Esztergom és Vidéke című hírlapban. Májusra Gáthy Zoltán dorogi építészmérnök már el is készítette a terveket, de a szükséges összeg nem gyűlt össze. A helyi képviselők még a helyszínről sem tudtak közös döntést hozni. Végül úgy döntöttek, hogy a régi hajóállomás mellett a szigetcsúcsi Erzsébet ligetben állítják fel az emlékművet.

További nehézséget okozott a gazdasági világválság miatt az itt élők csekély adakozási hajlandósága; végül az iparosok áldozatkészsége mentette meg az ügyet. Az esztergomi országzászlót 1935-ben adták át fényes külsőségek között, ahol Lieber Endre budapesti alpolgármester mondott beszédet.

Óriási terhet jelentett a kisebb települések számára is a szükséges összeg előteremtése. Az ekkor még Veszprém vármegyéhez tartozó Ácsteszéren is állítottak országzászlót, sőt még fényképalbumot is készítettek a zászló és a hősi emlékmű avatásáról.

Az emlékmű helye is néha vitát gerjesztett

Táton 1936-ban avatták fel az ország- és frontharcos zászlót. Tokodon is Gáthy Zoltánt bízták meg a tervezéssel. Az emlékmű elhelyezése körül itt is vita volt, végül is a községházával szemben helyezték el. Vértesszőlős község országzászlója a helybeli Lusztig Miksa felajánlásából jött létre, aki 1935-ben saját költségén és saját tervei szerint állította fel az emlékművet.

A Bana községhez tartozó Bábolna-pusztán az állami ménesbirtok állított zászlót 1937 novemberében.

Dorogon szintén Gáthy Zoltán építész készíttette az emlékmű terveit, majd versenytárgyalást hirdettek, amit a nyergesújfalui Schulhoff Ignác és Fiai cég nyert meg 2887 pengős ajánlattal. Az országzászló teljes költsége 4200 pengőjébe került Dorognak, bár Schmidt Sándor bányafőtanácsos átadta a bánya birtokában lévő területet az országzászló részére és annak rendezését is elvállalta.

A tatai országzászlóval kapcsolatos jegyzőkönyvi bejegyzés szerint az 1941. évi költségvetésben 500 pengőt állítottak be erre a célra. Az indoklás szerint a zászló felállítása „nemzet- és népnevelés szempontjából fontos és szükséges.” Sárisápon egy évvel később József királyi herceg, tábornagy avatta fel az első olyan hazai emlékművet, amelyre már a felállítás idejében vésték fel a hősi halált halt kormányzóhelyettes, vitéz nagybányai Horthy István nevét is. Süttő 2000 pengőt szavazott erre a célra, s a helyi bánya- és fogattulajdonosok önkéntes adományára és munkájára számított a képviselő-testület.

Az 1938. novemberi, első bécsi döntés következményeképpen újból Magyarországhoz került az addigi Csehszlovákia déli része, így Esztergom, valamint Komárom vármegye bal parti része. A „visszatérés” örömére az itteni települések is országzászlót kívántak állítani. Ebben az anyaország városainak, községeinek lakosai is segítségükre voltak.

Komáromban az első bécsi döntés után megváltozott a helyzet, hiszen a város bal parti része, Révkomárom is Magyarországhoz került, Nagy-Komáromként egyesülhetett a két településrész. Ennek örömére adományozott országzászlót Kiskunhalas város Jótékony Nőegylete az egyesített városnak, amit 1939. március 15-én adott át Komáromnak Teleki Mihály földművelésügyi miniszter, Kiskunhalas országgyűlési képviselője.

A második világháború után új értelmet kapott

A második világháború utáni években másféle ünnepek jöttek divatba és az országzászlók a pejoratív értelmet kapott irredentizmus hírmondóivá váltak. Sok helyen lebontották vagy hagyták pusztulni. Esztergomban áll az országzászló, akárcsak a ma már Lábatlanhoz tartozó Piszkén, Sárisápon, Süttőn, Vértesszőlősön. Tata főterén 2016. március 15-én adták át az új országzászlót, Kontur András szobrászművész alkotását. Csolnokon 2011-ben családi nap keretében adták át az eredetileg 1938-ban felavatott Trianon-emlékművet és az országzászlót. A dömösi országzászló ma a falu második világháborús halottjainak nevét őrzi.

Emlékezés a kilencvenes évek után

Az országzászlók visszaállításának folyamata az 1990-es évektől kezdve megindult, de sok újat is emeltek. Ezt is meghaladta a Trianon-emlékművek száma. Ez utóbbiak azonban csak az emlékezést szolgálják, fontos leszögezni, hogy irredenta mondanivalójuk nincs. Az irredentizmus a nacionalizmussal és a revizionizmussal összefüggő eszme vagy mozgalom, amely az elvesztett szülőföld visszaszerzésére irányul.