Esztergom

2017.11.11. 14:53

Ha járt már a Széchenyi téren, ennek a háznak a történetét ismernie kell!

Lakott itt úrnő, tanító, polgármesteri laknak is felújították anno a Fogarassy–Obermayer-házat.

kemma.hu

A Deák Ferenc utcában álló patinás, szebb napokat látott épület 250 éves. Ennyi idő pedig számos dolog történt a falai között, sőt, a falaival is. A megyei levéltár gyűjtötte össze a tulajdonosokról, bérlőkről fellelhető infókat és rendezte egybe a ház történetét.

A mai számozás szerint a 3. számú alatti ház telkén az 1760-as években, már állt egy épület; tulajdonosa, a korabeli házadójegyzékek tanúsága szerint, Vágner Antal volt. Az ingatlan valamikor 1765. december vége–1767. január eleje között gazdát cserélt. Az új tulajdonos, Kienczl (Khienczlt, Könczl) Lőrinc, nyilvánvalóan átalakította-átépítette a frissen birtokába került épületet; minden bizonnyal az építkezés bejezésének időpontjára (pontosabban évére) utal az utcai kapuzat szemöldökövén olvasható évszám (1767).

Iván László történész-levéltáros tanulmányában többek között arról ír, hogy az ingatlant 1783 márciusáig Kienczl Lőrinc, illetve özvegye, majd örökösei birtokolták, majd 1786 januárjától már a Tanai (Tonay) család tagjai vannak birtokosokként feltüntetve a jegyzékekben: Tanai Simon, utóbb Tanai Anna és Simon (fele-fele arányban részbirtokosok), egészen 1807 januárjáig.

Az úrnő vásárolt is

1808 februárjában már a Tanai-örökösök, illetve egy bizonyos Eiersperg úr osztoznak az ingatlanon. 1811 márciusától azután már új család a birtokos, a Fogarassy-família: előbb egy bizonyos Fogarassy úrnő – 1817 márciusától már a szomszéd, szélső teleknek (féltelek) is tulajdonosa –, majd Fogarassy Sándor tekintetes úr, utóbb annak özvegye.

Járja be a ház környékét!

1853-ig az özvegy kezén találjuk a két ingatlant. 1856-ban, amikor a két telket már egyesítették, egy bizonyos Kollerné asszony, 1864-ben Kovács Ferenc és Magos Ferencné, 1873-ban Rényi Rezső ügyvéd a tulajdonosok.

Beköltözött a tanító

1876. január 4-én azután az ingatlan (ház udvarral és kerttel) Obermayer György és felesége birtokába került. A ház új ura a város közismert, köztiszteletben álló személyisége volt, illő hát, hogy e sorok olvasóinak, személyét, egy kicsit részletesebben is bemutassuk.

Obermayer György 1833-ban született Versecen (Temes vármegye). Apja szűrszabó volt, aki fiát eredetileg kispapnak szánta. Sorsa azonban másképp alakult: pedagógus lett belőle. Tanári képesítését 1859-ben, a pesti főreáliskolában szerezte.

Tanári pályafutását 1860 őszén, az esztergomi alreáliskolában kezdte, s folytatta 41 éven át ugyanott, egészen nyugdíjazásáig. Tanított magyar és német nyelvet, történelmet, természetrajzot (földrajz); valamint kezdetben a tornaórákat is ő tartotta, egyik tanártársával néhány évig, a rendes testnevelő tanár alkalmazásáig. Alapításától kezdve ő látta el a tanintézeti ifjúsági könyvtár őrének a tisztét, valamint 1873-tól – újraindításától – a vasárnapi kereskedelmi iskolába járók tanítása is a feladatává lett.

Az 1873/74-es tanévben, egy személyben, az alreáliskola (utóbb reáliskola) igazgatótanára is volt, mely pozíciót a későbbiekben – minthogy akkoriban ez a megbízatás, rotációs rendszer szerint, három évenként esett ugyanarra a személyre – még két ízben töltötte be; utóbb azután, az 1886/87-es tanévtől kezdve, egészen nyugdíjazásáig, már egyvégtében ő volt megbízva az igazgatótanári tiszttel. (A tanintézetnek ebben az időben volt egy külön igazgatója is, Feichtinger Sándor doktor, akinek feladata jórészt a reprezentációban, a külvilággal való kapcsolattartásban merült ki.)

A közéletben sem tétlenkedett

Obermayer György tevékenykedett az Országos Középtanodai Tanáregyletben, továbbá az Esztergomi Takarékpénztár felügyelő bizottságának az elnöke, illetőleg egy időben városi képviselő, tanügyi bizottsági tag.

„Nagyon szerettük hallgatni a fehér ember előadását”

Egyik volt diákja, Révész Béla író (eredeti nevén Róth Benjámin, Róth Béla néven 1887–1891 között, egy év megszakítással, az esztergomi reáltanoda tanulója) utolsó regényében így emlékezett meg róla: „Nem könyvből tanított bennünket a történelemtanárunk, fel-alá járkált a teremben, nagy, fehér szakálát ráhajtotta az arcára, mindig mesélt … magas ember volt … Nagyon szerettük hallgatni a fehér ember előadását, sorolta a sok regét, soha nem adott föl leckét a könyvből, újság volt mindig, amiről beszélt...”

Esztergomban eleinte magánházakban volt elszállásolva, így például 1864-ben a Buda (ma: Kossuth Lajos) utcában, Haubentaler János kádár házában. Ez idő tájt kötött házasságot Deininger Annával. Mint fentebb már említettük, 1876 elején tett szert feleségével saját ingatlanra. Friss szerzeményüket a tél végi, tavasz eleji dunai árvíz elég komolyan megrongálta, főként a ház falai, illetve a padlózatok károsodtak.

Összejövetelek, hangversenyek a házban

Obermayerék a házukat nem zárták el a külvilág elől. Gyakorta volt színtere összejöveteleknek, mint például a jelzett árvíz levonultát követően, a húsvéti ünnepek alatt, amikor is nagy mulatság keretében szabályos hangversenyt rögtönöztek ott. De gyakori vendégei voltak, úgymond hivatalból, a tanítványai, amikor az iskolai történelemórákat otthonában tartotta.

Házukba kosztos dákokat is befogadtak. Sajnos egy szomorú esemény kapcsán értesülünk erről: 1889-ben e házból vitték ki a temetőbe Ormai Béla harmadik osztályos főgimnáziumi tanulót. A torokgyík (difteritisz) végzett vele. De másoknak is lehetett itt bérleményük. 1899-ben – hasonlóan szomorú hír – e házból temették Sziklay Nándorné született Leipolder Annát.

Obermayer Györgyöt, tanárkodása utolsó időszakában, erősödő szembaja időnként betegágyba kényszerítette. 1901-ben, 68 éves korában vonult nyugalomba. Nyugdíjas éveit, már azt a néhányat, ami még megadatott számára, az ódon ház falai között töltötte feleségével. Közösen is végrendelkeztek. Végakaratukban, többek között, egy alapítványt tettek (alaptőke: 16 000 korona), középiskolás diákokat támogatandó. Felesége 1906. június 25-én, jómaga pedig 1908. április 6-án hunyt el. Esztergomban, a belvárosi temetőben földelték el.

A képviselő-testület vásárolta meg a házat

Obermayer György halála után házát (ingatlanát) árverésre bocsátották (1909 márciusa). Esztergom város képviselő-testülete március 24-i ülésén határozott arról, hogy az ingatlant, a város céljaira, megvásárolják. A vétel megtörténtét követően (vételár: 26 520 korona), szeptember 6-án, az Esztergomi Járásbíróság végzésével, a tulajdonjog Esztergom sz. kir. város javára „bekebeleztetett”.

A város a frissen megszerzett ingatlant ettől kezdve együtt kezelte a tőszomszédságában fekvő, a már régóta városi tulajdonban fekvő ingatlannal (Deák Ferenc utca, saroktelek). Az utóbbin álló (1. házszámot viselő) épületben 1910-ben kereskedelmi tanonciskola működött, de itt végezték, ugyanezen év nyarán, a közforgalomban levő mértékek és mérőeszközök hitelesítését is.

Fogtechnikus és zálogházas rendezkedett be

A volt Obermayer-féle házat a város vezetésének szinte azonmód sikerült hasznosítania. Két bérlő jelentkezett a felhívásukra: Tóbiás Zsigmond zálogház-tulajdonos, illetve Jellinek Ignác fogtechnikus. Előbbi még ugyanazon év augusztusában megnyitotta zálogházát az épület földszinti helyiségeiben, utóbbi pedig a rákövetkező év májusában rendezte be laborját az emeleti részen – mindkét vállalkozás e helyütt működött egészen 1927 januárjáig, illetve 1928 júniusáig. 1924-ben a város az épület udvarán álló kamrából lakást alakított ki alkalmazottai számára.

Közben, az akkor már hivatalosan is „Obermayer-háznak” nevezett épület, illetve az ingatlan hosszabb távú hasznosítására több elképzelés is napvilágot látott. E telken tervezték, többek között, a Kereskedelmi Társulat hivatalos helyiségeit magába foglaló „Kereskedők Házának“, a kereskedelmi iskoláknak (e változatban egy fedél alá került volna kereskedelmi társulat és a kereskedő ifjak egyesületének a székháza, továbbá a felsőbb kereskedelmi iskola, a női kereskedelmi tanfolyam és a kereskedelmi tanonciskola), a vásárcsarnoknak, illetőleg a törvényszék-háznak a felépítését.

Kicsi volt a hely az iskolának

1927 nyarán a reáliskola (immáron hivatalos nevén Szent Imre Reáliskola) ideiglenes helyéről, a Bottyán János utcai ferences rendi székházból visszaköltözött régi helyére, a Deák Ferenc utca 2. szám alatt álló épületbe. Helyszűke miatt azonban az iskola vezetősége arra kényszerült, hogy a fizikai előadóterem és szertár, valamint a pedellus lakása számára az Obermayer-ház földszintjén, illetve a szomszédos sarokházban jelöljön ki helyiségeket. A fizikai előadóteremben 1929. november–decemberben, a Szabad Egyetem szervezésében, reál- és főgimnáziumi tanárok tartottak előadásokat a legkülönbözőbb témakörökben.

Hamarosan az emeleti rész is új bérlőkre talált. Hosszas szervezőmunkát követően az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat Régiségtárát költöztették be oda, (korábban a gyűjtemény a Széchenyi téri Koller-házban volt elhelyezve), ahol az új kiállítás 1928. augusztus 20-án nyílt meg. Ám ez a megoldás sem bizonyult véglegesnek.

Úgy döntöttek, jó lesz polgármester-lakásnak

A város 1933. május 17-i közgyűlésén határozatot hozott arról, hogy az Obermayer-házat polgármesteri-lakká alakíttatja át. A határozat indoklása szerint a képviselőtestület:

„Kivánatosnak tartotta, hogy a város polgármestere részére a város székházához közel egy állandó természetbeni lakás biztosittassék”.

Miként a szavazást megelőző vitában az egyik képviselő, dr. Darvas Géza érvelt-fogalmazott: „az épület a város egyik legszebb barokk müemléke és megérdemli, hogy mai elhanyagolt állapotából kiemeljük, de ezenkivül presztizskérdésnek vehetjük, hogy a város mindenkori polgármestere megfelelő épületben állandó lakással bírjon...”

Elkezdődtek a felújítások

A határozat értelmében az épület külső megjelenésén, kivéve az északi homlokzatot, nem szenved változtatásokat; a belsejében azonban jelentős átalakításokra kerül sor: „A földszinten jobboldalt a jelenlegi szoba-konyhás lakásból s a mellette elhelyezett fizikai előadóteremből 1 konyha és 2 cselédségi szoba készül, a konyhából az emeletre felvezető ételhordó-lifttel.

Az emeleten az egyes válaszfalak lebontásával illetve keskenyitésével, továbbá ajtó- és ablaknyilások átcsoportositásával az előszobán és fürdőszobán kivül létesül 5 kellő méretü lakószoba és egy 3.45 × 2.85 méretü vendégszoba. Az emeleti lakószobák a régi és használható padlók meghagyásával parkettburkolatot nyernek, mig a mellékhelyiségek mozaikburkolatot. Az épület nyugati oldalán a régi tüzfal lebontásával egy erkély készül, hogy az épület a Csernoch János ut (ma Kis-Duna sétány – a szerk.) felől is kellő homlokzati képet nyerjen. Természetesen az átalakitás során az egész lakás villannyal és vizvezetéki felszereléssel látandó el s az udvarban a szükséges mellékhelyiségek is biztositva lesznek.”

Az átalakítás költségeit 12 000 pengőben szabták meg, amely összeget, döntésük értelmében, 8% kamatra felvett kölcsönből kell majd előteremteniük.

Természetesen dönteni kellett az emeleti részre beköltöztetett múzeumi gyűjtemény elhelyezéséről is. Az – Serédi Jusztinián hercegprímás beleegyezésével – még az év folyamán átkerült az Egyházmegyei Könyvtár (Bibliotheca) épületébe. A reáliskola pedig a fizikai előadóterem és a szertár részére saját épületének udvari szárnyában biztosított helyet. Az átalakítási munkálatokat a versenytárgyaláson első helyen befutó Kósik Ferenc esztergomi építőmester-vállakozó irányításával végezték. (Építésvezető: Dudás László városi mérnök, művezető: ifj. Kósik Ferenc.)

Ezért lehet kocsikkal is járni mellette

A saroképület lebontását követően, a saroképület telkének kisebb része, az Esztergomi Járásbíróság 1940. év júliusi határozatának értelmében, az épület hosszoldalával határos, Kis-Dunára lefutó közbe, nagyobb része pedig az Obermayer-ház telkébe olvadt bele. Az Obermayer-háznak a saroképület elbontásával szabaddá vált északi homlokzata neobarokk külsőt kapott. A jelzett telekátalakításoknak köszönhetően a Kis-Dunára lefutó köz szélesebbé vált, így most már gépjárművekkel is kényelmesen lehetett rajta közlekedni.

A terveknek megfelelően, az átalakított épületben, a polgármester s családja nyert elhelyezést, míg a földszinten, a bejárattól balra kialakított lakrészben a városi kertész talált otthonra.

Ám ez az állapot sem maradt így sokáig. Néhány év elteltével már újra találunk hivatalokat az immáron polgármesteri-laknak nevezett épületben: a vármegyei Népművelési Bizottság titkári hivatalát (1941 májusától), majd az ugyancsak vármegyei Közjóléti Szövetkezet irodáit (1944 elejétől). 1945 után, a tanácsi időkben, esztergomi családoknak utaltak ki lakásokat az épületben.

Ma az épület lakatlan.

(Borítókép: a Széchenyi tér 1962-ben. Forrás: Fortepan)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában