Játéknak indulhatott a komáromi targoncás horror? - évek óta nyoma sincs a koreai férfinak

Egy tanú meghallgatásával és perbeszédekkel ért végett annak a dél-koreai férfinak a tárgyalása a Tatabányai Törvényszéken, akit emberölési kísérlettel vádoltak, mert egy komáromi gyár építkezésén az ő utasítására sérült meg életveszélyesen az egyik mongol munkás. 

Az utolsó tanúvallomást az a munkaellenőr tette, akit az eset után kihívtak a helyszínre. A férfi elmondta, hogy a koreai és a mongol munkások között korábban nem tapasztalt konfliktust, normális munkakapcsolatuk volt. A munkások nagyon sokat dolgoztak, amit néha kis bolondozással, viccelődéssel szakítottak meg. A targonca rudján húzódzkodtak, bújócskáztak, fogócskáztak. Az sem volt ritka, hogy két feladat között a raklapokon fekve aludtak. 

Szerinte elképzelhető, hogy ez vezetett a történtekhez is. A fiatal mongol férfi játéknak fogta fel a dolgot, elbújt és nem jött elő. Az építkezés hangjában pedig nem biztos, hogy meghallotta a targonca jelzését, hogy elindul. Mikor megérezte a rá nehezedő nyomást pedig már késő volt. 

A tárgyaláson részt vett a targonca vezetője, aki már korábban tett vallomást, így azt csak felelevenítették. A védőügyvédnek azonban volt egy további kérdése a tanúhoz. Azt szerette volna tudni, hogy amikor a targoncával ment a takaró felé, az mozgott-e, vagyis próbált-e szabadulni a munkás a zsákból. Erre a férfi határozottan állította, hogy nem, mozdulatlan volt.

Már csak a perbeszédek maradtak hátra. Az ügyész felidézte a sértett mongol fiú vallomását, amiben azt állította, hogy kényszerítette a koreai munkatársa, hogy bújjon a takarófóliába, amibe egyébként a szemetet szokták gyűjteni. Majd a ponyvát felhajtották és a koreai férfi egy másik mongol férfivel tartotta a tetejét, hogy ő ne tudjon kimászni belőle. Többször is próbálta kirúgni a tetejét, sikertelenül, így várt, hogy majd szólnak neki, ha kimehet. 

A tanúvallomások szerint, ekkor jelezték a targoncásnak, hogy menjen oda és nyomja össze azt a zsákot, amiben a férfi tartózkodott. A sofőr azt hitte, hogy az eddigiekhez hasonlóan csak szemét van a takaróban. Ezért a zsákhoz irányította a targoncát, majd annak villáját felemelte, és azt a mintegy másfél méter magas csomagolóanyag fölé helyezte. Ezután a targonca villáit lefelé engedve megkezdte a zsák összelapítását. A nagy súlyú villa előbb a sértett fejéhez, majd a hátához ért és a föld felé nyomta, amire felkiáltott. Az ügyész kiemelte, hogy a targonca vezetője csak erre a kiálltásra hagyta abba a műveletet, a gép mellet álló vádlott egészen addig nem jelezte számára, hogy valaki lenne a zsákban. 

Végül a koreai vádlott és a mongol férfi ekkor kiszabadította a sértettet a takarófóliából, a targoncás pedig telefonon értesítette a mentőszolgálatot. A munkás súlyos sérüléseket szenvedett, alsó végtagjainak lebénultak. Ezután érkezett a helyszínre a munkaellenőr, akinek a tanúvallomása elhangzott a perbeszéd előtt. 

A védő is hosszan fejtette ki álláspontját. Többek között kifogásolta, hogy a legtöbb bizonyíték a sértett fél vallomásán alapul, illetve a koreai férfinek nem volt indoka megölni a mongol munkatársát. Kitért arra is, hogy a történtek után komoly kártérítési igényt nyújtott be a sérült a cég felé, amit bár először nem fogadtak el, végül mintegy 80 millió forintot kifizettek a számára. Információi szerint az országába visszatért mongol fiatalt a felesége elhagyta, és többször is megpróbált öngyilkos lenni. Így szerinte emberileg értető, hogy vallomásában valakit okolni akart a történtekért. 

A bírónak nem volt könnyű dolga, ugyanis mind a sértett, mind a vádlott közel egy évvel a történtek után visszatért a saját országába. Meghallgatni már nem tudták őket, ezért csak az elsődleges tanúvallomásaikat tudták figyelembe venni a tárgyalás alatt. Így a vádlott elméletileg nem is tudja, hogy az ügyészség indítványára már emberölés kísérletével vádolják. Ugyanis a nyomozás elején még csak foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés volt ellene a vád, amit el is ismert. Hiszen elmondása szerint is figyelmetlen volt, amikor nem vette észre, hogy a mongol fiú még mindig a zsákban van. Védőügyvéde azt kérte a bíróságtól, hogy kezeljék a korábbi vádaknak megfelelően az ügyet és ejtsék az emberölési kísérlet vádját.  

Végül a bíróság bűnösnek találta a dél koreai férfit és 8 év szabadságvesztésre ítélte, illetve 10 évre kiutasította az országból. Mivel az elítélt már évek óta nincs az országban és tartózkodási helye ismeretlen, feltehetően nemzetközi elfogatóparancsot adnak ki ellene.