Halálbüntetés a váltókezelőnek: a 71 éve történt, halálos esztergomi balesetre emlékezünk

Az oldal szerkesztője, Sárosi Attila felidézte, hogy akkoriban az esztergomi vonal végállomása nem a Nyugati pályaudvar, hanem a budai oldalon, a szentendrei HÉV-vonal egykori, azóta megszűnt, Császárfürdő néven ismert állomás volt.

A Friedrich Ildikó: Karácsony Császárfürdő vasútállomáson című, 2007-ben megjelent cikke nyomán született múltidéző bejegyzésben szerepel, hogy a Budapest – Esztergom – Füzitő helyiérdekű vasutat 1928-tól már a MÁV kezelte és 1929 októberében megnyitották a forgalomnak az Aquincum és Óbuda állomás közötti összekötő vágánypárt. Mivel a második világháborúban a visszavonuló németek az újpesti vasúti hidat is felrobbantották, így ezen az iparvágányon keresztül az Esztergom felől érkező szerelvények Óbudán át Császárfürdő megállóhelyig közlekedtek.

Buda-Császárfürdő állomás 1955-ig, a híd újjáépítésééig volt az esztergomi vonal végállomása. Egyébként érdekesség, de a 2000-res években ismét volt példa arra, hogy Magyarország első városából érkező szerelvények az óbudai vágánypáron keresztül a szentendrei HÉV vonalán érték el Budapest szívét. Az újpesti vasúti híd felújításáig a Batthyány térig futottak be a Siemens dízelüzemű motorvonatok.

No de mi is történt 1952. december 26-án? Az Esztergom Anno említi, hogy aznap a Szentendréről érkező HÉV szerelvény belefutott az első vágányon indulásra váró esztergomi személyvonatba. Akkoriban a MÁV vonatokat rendszerint az első vágányról indították, a HÉV szerelvényei pedig a második és a harmadik vágányon közlekedtek. A tragédiát a váltókezelő Molnár Imre hibája idézte elő, aki igen súlyos következményekkel nézett szembe.

Az ütközés következtében a mozdonyok összetörtek, két kocsi ki is siklott, 26-an meghaltak 57-en megsérültek, legalábbis a vádirat ezt tartalmazta. Súlyos anyagi kár is keletkezett, a hatóságok több órán át dolgoztak a roncsok eltávolításán.

Molnár Imrét még aznap este éjjel kihallgatták, majd koncepciós per keretében december 27-én összeült a rögtönítélő bíróság és bár az áldozat kegyelmet kérhetett, még december 27-én 18 óra 10 perckor felakasztották a váltókezelőt.

A cikk szerzője a tragédia kapcsán hozzátette: „a MÁV balesetvizsgálói nem kaptak sem időt, sem lehetőséget a meghallgatásra, nem is került soha elő a vasúttársaság irattárában egyetlen, az esetre vonatkozó irat sem. Az ÁVH volt az „ügygazda”, s ha az volt, minden szakértői handabandázást nélkülözve is tudta a dolgát. (Mindez csak akkor derült ki, amikor 1994-ben megindult a perújrafelvétel processzusa.)”