Oklevéllel jutalmazták a vízbányászokat

Hagyomány, hogy Tatabányán szeptember elején a XIV/A vízaknához közeli felsőgallai Széchenyi Művelődési Házban tartja bányásznapi ünnepségét az Északdunántúli Vízmű Zrt.

A Himnusz hangjai után Székely Ferenc vezérigazgató köszöntötte a megjelenteket, és külön azokat is, akik ezekben a percekben a két tatabányai vízbányában dolgoztak. A nehéz, veszélyes, de szép szakma múltjáról szólt, majd elmondta, hogy a tervek között szerepel a XIV/A vízakna komplex felújítása. Ezt követően nemcsak Tatabányán és környékén, hanem a megye több részén is eljut majd a kiváló minőségű karsztvíz a fogyasztókhoz. Azt is kiemelte, hogy miközben tovább őrzik a hagyományokat, igyekeznek egyre több fiatalt is bevonni a munkába.

Dr. Kancz Csaba megyei kormánymegbízott hangsúlyozta, hogy a szénbányászat országos központja mindig Tatabánya volt. Most, a Jó szerencsét! emlékévben a megyeszékhelyen rendezték az országos bányásznapi ünnepséget. Örül annak, hogy a vízbányászat révén sikerül azt a szakmakultúrát fenntartani, amely erőssé tette az elődtelepüléseket. Hozzátette, voltak nehéz időszakok, de túl tudtak lépni ezeken abban a városban, ahol szinte minden családnak van valamilyen kötődése a bányászkodáshoz. Gratulált a szolgáltató részvénytársaságnak: „Büszkék lehetnek a csapatukra, különösen a vízbányászokra.”

A kitüntetések átadása előtt elhangzott, hogy a központi ünnepségen kapta meg a Kiváló Bányász elismerést Miklós Róbert Levente, aki mindkét vízbányában karbantartó, valamint oklevelet tízéves szolgálatáért Pálinkás Zoltán. Bányász Szolgálati Oklevelet vehetett át a vezérigazgatótól Varga Sándor, aki immár negyven éve dolgozik a Vízműnél; Kovács Lászlónak most 35 éves a munkaviszonya. A tízéves jubileumukat ünneplők: Csibi Gyula, Gulyás János és Havelda Péter.

A bányászhimnusz eléneklése után Kis Gergő üzemvezető mondott pohárköszöntőt. József Attilát idézte: „Ha beomlanak a bányát / vázazó oszlopok / a kincset azért a tárnák / őrzik és az lobog. / És mindig újra nyitnák / a bányászok az aknát, / amíg szivük dobog.”