Faragott oszlop is emlékeztet a kitelepítettekre

1947 nyarán 101 német nemzetiségű famíliát űztek el szülőfalujából. Helyükbe, hasonló módon és eljárás keretében felvidékiek kerültek Környére.

A két csonka oszlop mellé egy „ép” is került, amely a tardoskeddi Buják Vince keze nyomát dicséri. A felvidéki fafaragó, aki a Magyar Kultúra Lovagja, nem először ajándékozott alkotásaiból a településnek. Az emlékoszlopot dr. Kancz Csaba kormánymegbízott jelenlétében leplezték le a római katolikus templom tövében, ahol az szoboravatót megelőzően kétnyelvű, emlékező misét celebráltak.

Az ünnepség kezdetén felcsendült a „Nach meiner Heimat” német és magyar nyelven is... Tírhold Kármen a helyi német nemzeti önkormányzat képviseletében azt hangsúlyozta, hogy hetven évvel ezelőtt az ostobaság legyőzte a józan észt, a gonoszság pedig a jóságot, ezzel is utalt az értelmetlen kitelepítésekre és azok következményeire.

– A két csonka oszlopnak, ezzel a faragott emlékművel kiegészülve, az az üzenete, hogy ezután már senkitől se vehessék el a szülőföldjét – emelte ki Tírhold Kármen. – Szent István királyunk is arra figyelmeztette fiát, Imre herceget, hogy az egynyelvű ország gyenge és esendő. Nagy királyunk tanítása örök érvényű...

Beke László, a település polgármestere beszédében szintén utalt az 1947-es értelmetlen, indokolatlan lakosságcserére.

– Anno, egy nemlétező problémára adtak rossz választ – hangsúlyozta. – Hibás, átgondolatlan és minden emberséget nélkülöző döntés született hetven esztendeje.

Az alkotó, Buják Vincze meghatódva mesélt arról, hogy mindig megtiszteltetés számára, ha ilyen feladatokra kérik fel. Emellett ő is megjegyezte, hogy az említett korszakban több ezer embert tettek országszerte, ilyen vagy olyan indokok alapján, földönfutóvá, üldözték el szülőfalujából.

A beszédek után a megemlékezés virágait helyezték el az emlékmű lábánál.