A murci ízvilága máris sokat sejtető a Neszmélyi borvidéken +fotók

Befejeződött a szüret a Neszmélyi borvidék egyik gyöngyszeménél, a dunaszentmiklósi Kősziklás Pincészetnél. A májusi és június eleji rendkívül csapadékos időjárás sok aggodalommal töltötte el a borosgazdákat, ám végül a leszedett fürtök, illetve szemek minőségével nem is volt akkora baj.

Petrik József

Az idén már 100 százalékban kombájn gyűjtötte be a termést Dunaszentmiklóson

Forrás: 24 Óra

Fotó: Flajsz Peter

A festői szépségű település egy aprócska völgyben fekszik, ám kétszáz méterrel a tengerszint felett. Ezért a szőlőültetvényeket, dűlőket szinte állandóan éri a nap. Ezt a kedvező adottságot igyekeznek immár csaknem tizenöt éve kihasználni Béger Ákos és Emmer Szabolcs, a Kősziklás Borászat szakemberei.

– Augusztus végén kezdtünk el szüretelni, és a napokban végeztünk – emelte ki Béger Ákos, az ismert borász. – Körülbelül száz-száztíz mázsa szőlő termett hektáronként. Átlagban legalább húsz százalékkal maradtak el a hozamok az előző évekétől. De akadtak olyan területek, ahol a fürtök hetven százaléka károsodott.

Szőlőszüret Dunaszentmiklóson a Kősziklásnál

Fotók: Flajsz Péter

A hagyományoknak megfelelően az Irsai Olivérrel kezdődött a szüret. Az idén már 100 százalékban kombájn gyűjtötte be a termést. A tendencia egyértelmű, hiszen tavaly az összmennyiség 90 százalékát szedték le géppel.

– Ezt a változást nemcsak a munkaerő hiánya eredményezi, hanem az is, hogy a kombájn gyorsabban halad a sorok között – hangsúlyozta a borász. – Hajnalban már elkezdhetik a „betakarítást”, amikor még hűvösek a szőlőszemek. Így jobban megőrizhetőek a bogyók beltartalmi értékei, nem indulhatnak be káros mikrobiológiai folyamatok.

– Egyértelműen az érzékenyebb fajtákat „bántotta” jobban a szűnni nem akaró égi áldás. Illetve a megjelenő peronoszpóra és lisztharmat – vette át a szót Emmer Szabolcs. – Ilyen a pinot gris, a pinot blanc, valamint a pinot noir.

Az Irsaival kezdődött minden
A dunaszentmiklósi dűlőkben megtermett szőlőből mintegy 20 hektárt dolgoztak, illetve dolgoznak még fel nemes nedűvé. Mint megtudtuk, először az Irsai Olivér került le a tőkékről, mert ez a legkorábbi fajta, és elvileg Márton-napkor már ezt az illatos bort kínálják a libasülthöz. Az Irsait a cserszegi fűszeres követte, majd a királyleányka, az olasz- és rajnai rizling. A szüret a sárga muskotállyal, illetve a rozénak valóval folytatódott, aztán jött a furmint, a sauvignon blanc, a pinot noir és a kékfrankos. Ezzel zárult a dolog az ültetvényeken.
A felsorolásból is kitűnik, döntően friss, üde, gyümölcsös borok készülnek itt. De vannak, a borvidék értékét, potenciálját jól tükröző testes, fahordóban erjesztett és érlelt boraik is.

A gondot az jelentette, hogy a fürtmegnyúlás, a virágzás idején – május vége, június eleje – voltak a legintenzívebb esőzések. Egyébként azok a szőlőfürtök, amelyek beértek és fennmaradtak a tőkéken, jó cukorfokot, szép savakat mutatnak, zamatos lesz belőlük a hegy leve. Ha a májusban tapasztalt anomáliát leszámítjuk, jó évjáratnak nevezhető az idei, hiszen az augusztus és a szeptember kifejezetten szőlőérlelő időszak volt. Hűvös éjszakákkal, verőfényes, meleg nappalokkal. Az esőzés igazából a termés mennyiségére volt negatív hatással. A minőség szempontjából az első benyomások, a murci „ízvilága” sokat sejtet. Ám igazi szakvéleményt csak november, december tájékán formálhatunk, az újbor kóstolásakor.