Vezetőülésből vezetői állásba a Trans-Spednél

A három tatai Trans-Sped raktár egyikének tárgyalójában ülve kölcsönösen hangsúlyozzuk Sulics Zsolt raktárvezetővel, hogy az idő drága, minden perc számít. Megkérdezem, neki miért.

– Nagyon sokrétű a munkám. Huszonhat emelőgép üzemben tartására, a biztonságra állandóan figyelnem kell az összesen 15 000 négyzetméteres területen. Ez annyit jelent, hogy 21 000 raklapnyi árut, alkatrészt lehet elhelyezni nálunk, ami gyorsan cserélődik. Erről minden nap egyeztetnem kell az ügyfelekkel és a kollégákkal, hogy gördülékenyen haladjon minden. Maximálisan ki kell használni a kapacitást, minden percben együtt kell gondolkodni a társosztályokkal, de nem is sorolom tovább. Mire kíváncsi?

Rövid múltidézésre kérem. Tizenkét évet dolgozott Zsolt a Komáromi Húsüzemben, majd 2002-ben váltott, és a Trans-Sped egyik jogelődjénél vállalt nehéz munkát. Zsákolt, méghozzá napi 18 tonnát.

– Embert próbáló volt, ráadásul még beiskoláztak targoncavezetői tanfolyamra. A tatabányai telephelyre kerültem, majd ide, Tatára. Itt újabb raktár épült, nőtt, növekedett a cég. Tizenkét éve műszakvezető lettem. Közben újabb raktár épült, csoportvezetővé neveztek ki. Elismertek, ezért három éve már raktárvezető vagyok.

Mondja, onnan jött, ahol a kollégák most vannak, így szót ért velük. Egy szemüvegen keresztül nézik a megoldandó feladatokat, sokat beszélgetnek, vitatkoznak az optimális megoldásokról. Évente legalább kétszer találkoznak munka után egy-egy összekovácsoló bulira.

– Csábítás – gondolkodik el, miközben a raktár felé indulunk. – Volt… De úgy gondolom, hogy amíg jól érzem magam, jó a kollektíva, maradok. Szinte a családomnak érzem a közösséget, reggelente hattól itt vagyok, maradok, amíg kell. Ha új ember érkezik, szeretettel várjuk, segítünk neki a beilleszkedésben.

A raktárban nekünk is segít, a fotó komponálásában. Beül az egyik korszerű targoncába, elindul előre, jobbra, balra… – látszik, hogy ez természetes neki. Közben félszavakból is megértik egymást kollégáival, akik hozzák-viszik a becsomagolt árut. Szeretek itt lenni, ritka az a munkahely, ahol megbecsülik a kollégákat, mondja búcsúzáskor.

(Borítókép: Zantleitner Ingrid/24 Óra)