Két szép gól, más semmi: ez is elég volt Argentína sikeréhez

Az első játékrészben Argentína ugyanúgy szenvedett, mint Szaúd-Arábia ellen a másodikban, és nehezen láttuk, hogyan lesz ebből esély a továbbjutásra. Mindenesetre az első negyvenöt percben történtek – és persze a tét – alkalmasak voltak a közönség tűzben tartására. Visszatérvén a szünetről, az argentinok próbáltak szorítani a présen, de hiába húzta meg jó cselekkel a jobb szélt Ángel di María, beadása nem talált embert; hiába harcolt ki Lionel Messi szabadrúgást a 16-os előterében, a végrehajtással megnevettette a mexikói híveket… Szóval mindig hiányzott valami, hogy ha nagy ritkán sikerült is áttörni a kettős mexikói védőfalat, akkor egyáltalán kaput eltaláló lövés legyen belőle. Ez volt a képlet egészen a 64. percig, amikor egy hármas együttműködés meghozta a vezető gólt: Di María jól játszott középre két védő között, Lionel Messi a labdaátvétel után gyönyörűen lőtt ballal a bal alsó irányába a 16-os előteréből, mindeközben Julián Álvarez nagyon jó elmozgással nyitott folyosót a száguldó labda előtt. 1–0.

A feladat innentől adott volt a döntetlennel nyitó mexikóiaknak, de az áttörés nem nagyon sikerült. Sőt, aztán a 87. percben megkapták a kegyelemdöfést: egy bal oldali szöglet után Messi elégurította a labdát, és Enzo Fernández jó cselek után, a 16-os bal oldaláról gyönyörűen kanyarított a hosszú sarokba. 2–0. Argentína ezzel a sikerrel megkönnyebbülhet, kapott gól és nagyobb mexikói helyzet nélkül lehozta ezt a rendkívül fontos mérkőzést, és három ponttal a birtokában várja a záró csoportfellépést. Scaloni cseréi ezúttal bejöttek, ketten is fontos szerephez jutottak a gólokban – a lengyelek ellen talán meglesz az ideális kezdő tizenegy is. Hogy a továbbjutás is, az már más kérdés...