Ezotéria

2010.01.16. 10:31

Lélekvándorlás - ahogy az egyiptomiak látták

Az egyiptomiak voltak az elsők, akik azt tanították, hogy az emberi lélek halhatatlan, és a test halálakor más élő dologba költözve újjászületik; majd miután minden teremtmény létét megtapasztalta - szárazföldiét, tengeriét és levegőben élőét (a ciklus háromezer év alatt teljesedik be), - az utolsó születésekor még egyszer emberi testbe költözik. A korai és késői görögök közül sokan úgy használták fel ezt a tanítást, mintha az a sajátjuk lenne... (Hérodotosz, Bk. II, Sec. 123)

BAMA

Az az egyiptomi szokás, hogy a mumifikált holttestet egyre növekvő finomsággal kidolgozott szarkofágok sorába helyezték el, az emberi szellem három elemét szimbolizálta. Ezek neve a ka, ba és akh, és megfeleltethetők az asztrális testnek, az elmének és a halhatatlan léleknek. Az ezoterikus hagyomány szerint az asztrális test a plasztikus éterikus energia mátrixa, amely a fizikai formák szellemi mása. A testetlen én a testen kívüli élmény során képes leválni a testről. Ezt az ént ilyenkor egy köldökzsinór köti a fizikai testhez, amelyet csak a halál képes elmetszeni.

A lélek egyik formából a másikba vándorol, a zarándokúton sok az állomás. Testeidet leveted, mint az elhasznált ruhát; ruháidat összehajtogatod. Ó, milyen ősi vagy, emberi lélek, örökkévaló vagy te, igen. (Egyiptomi hermetikus szöveg részlete)

A kifinomult egyiptomi temetkezési rítusok célja valószínűleg az volt, hogy a testetlen lelket keresztülvezessék az alvilágon. A főpapok teljes ismerettel rendelkeztek a spirituális birodalmakról; erre a tudásra a piramisokban lezajlott beavatási szertartások során tettek szert. Bár a piramisok elsősorban a fáraók sírjai gyanánt épültek, volt egy másodlagos céljuk is. Szent helyek voltak, ahol a főpapok mágikus rítusokat hajtottak végre, és felöltötték annak az istenségnek az isteni formáját, akivel kapcsolatba akartak lépni. Ezt akkor tették, amikor a felső birodalmakba szándékoztak asztrális utazást tenni. A fizikai test korlátaitól megszabadulva szabadon fedezhették fel az univerzumot és együtt lehettek az istenekkel.

A három Gízai piramisról kimutatták, hogy a Tejút Orion csillagképének három csillagával állnak kapcsolatban. Az Orionnak misztikus jelentősége volt az egyiptomiak számára, akik úgy gondolták, itt található az alvilág urának, a holtak bírájának, Ozirisznek a birodalma.

A piramisok formáját úgy alakították ki, hogy a Föld mágneses energiáit összpontosítsák, és a beavatásra váró képtelen legyen ellenállni annak az erőnek, amely asztrális énjét a testéből kiszakítja. Ezt az elméletet az 1930-as években próbára tette a rettenthetetlenül bátor angol okkultista, dr. Paul Brunton, aki engedélyt kapott arra, hogy végrehajtsa egyedülálló kísérletét a Nagy Piramisban, a Királyok Kamrájában. Itt egy spontán asztrális utazást élt át.

"... minden izmom elgyengült. Ezután bénító letargia kúszott végig a végtagjaimon. Az egész testem nehézzé és érzéketlenné vált... Az az érzésem támadt, mintha trópusi szélvihar kapott volna el, és felfelé sodorna egy keskeny nyíláson át; ezután pillanatnyi rettegést éltem át, majd beléptem a végtelen térbe... Szellemként léptem ki földi testemből."

Piramisenergia

Néhány évvel ezelőtt amerikai tudósok egy csoportja mérlegelte azt a lehetőséget, hogy a piramis szerkezete, alakja és dimenziói - a négy háromszög alakú oldal és a négyzet alakú alap - egy magasabb szintű energiamezőt hoz létre, ugyanúgy, ahogyan az ingáról is azt gondolják, hogy a Föld mágneses energiáit fókuszálja a jóslatot kérő közvetítésével. Nem tudtak semmit bizonyítani. Azok, akik ma látogatják meg Egyiptomot, gyakran számolnak be a sírok közelében érzett meleg, különös, csiklandozó érzésről. Ez lehet az, amire általában úgy utalnak, mint "piramisenergia", amely sokak szerint meghatározott jelenségeket okoz; például a kicsorbult pengék élessé válnak, ha egy éjszakára egy piramis modelljében hagyjuk őket.

Amikor néhány évvel ezelőtt a közismert brit látnok, Tony Stockwell meglátogatta a Nagy Piramist, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy megérintse a Nagy Galéria falait, bár az őrök erősen figyeltek, és látogatókat mindenütt táblák figyelmeztették, hogy tartózkodjanak ettől.
"Amint a kezemmel megérintettem a falat, azt éreztem, hogy a fehér fény és egy energiahullám óriási tömege zúdul át a testemen" - idézi fel önéletrajzában, a Spiritedben. "Olyan volt, mintha a testemet valamilyen nagy erejű áramforráshoz kapcsoltam volna... Az ezt követő hetekben nagyon élénk voltam, szinte röpködtem, úgy éreztem, újjászülettem, eltöltött az energia, és a fáradtságnak a nyomát sem éreztem.

Forrás: Paul Roland: Reinkarnáció (Hihetetlen történetek előző életekről)
Saxum Kiadó

-->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!