Ezotéria

2009.09.07. 12:00

Álomjóga: a felébredés művészete

Miért menekülünk rémálmainkban? Vajon törvényszerű, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy álmodunk? Hogyan tudjuk irányítani a történéseket?

Boholy Anikó

A titkos tudás

A fenti idézet Namkhai Norbutól, egy Olaszországban élő tibeti mestertől származik, aki fiatalon menekült el Tibetből a kialakult politikai helyzet miatt. Hazájában rekedt szeretteivel az álomjóga segítségével tartja a kapcsolatot. 

Tibetben az álmok világát ugyanis nem tartják kevésbé valósnak, mint a nyugatiak a materiális világot. Az álmok misztikus valóságáról több évezredes tudás terjedt szájról-szájra, mesterről tanítványra, amikor Tibetben úgy „döntöttek”, hogy a nyugati világnak szüksége van erre a tudásra. Így jelenhetett meg a módszer nyomtatott formában is a könyvesboltok palettáján. Namkhai Norbu Álomjóga című könyve magyarul is kapható.

A könyvben leírt tapasztalatok azonban nem ránták le a leplet a gyakorlatok "rejtélyességéről" - a titkos tanítás így továbbra is ugyanolyan titkos maradt-, hiszen a tan nem megértés, hanem hanem megtapasztalás által terjed. A legkitartóbbak számára is hosszú hetekbe telik, mire a gyakorlás eredményt hoz.

A pszichológia szerepe

Az álmok iránti érdeklődés nem a világi (a vallás témájában nem járatos) emberek sajátossága. A nyugati kultúrában egyedül a pszichológusnak van jogosultsága arra, hogy az álmokkal elmélyülten foglalkozzon, mivel a társadalom azt sugallja, hogy az álom nem lényeges része az életnek, és eltereli a figyelmünket a valóban fontos dolgokról. A pszichológusok ugyan felismerték, hogy az álmainkban szereplő szimbólumok olykor komoly jelentéstartalommal bírnak, sőt sok esetben megfejtették, mitől fél, mire vágyik, vagy mit szeretne az álmodó, de a páciens továbbra is csak passzív szereplő maradt álmában.

Mire jók az álmok?

Tarab Tulku buddhista tanító 1997-ben a Magyarországon tartott álomjóga tanfolyamán felhívta a hallgatóság figyelmét a következőre: Az álom olyan életterület, amelyben azért találkozunk „testet öltött” félelmeinkkel és vágyainkkal, hogy ténylegesen foglalkozni kezdjünk velük. Hasznos tanácsokat kapunk tudatalattinktól arról, hogy melyek azok a felgyülemlett félelmek, amelyeket hajlamosak vagyunk elnyomni - ami éppen ezért gátként akadályozna bennünket életünk során. Amikor az elnyomás még csupán az álom szintjén történik, esélyes a gyógyulás. Adott a lehetőség, hogy álomban  - biztonságos terepen - nézzünk szembe korlátainkkal, az önmagunk által teremtett szörnyeinkkel, és legyőzzük őket. Ha nem figyelünk az álmokra, egy idő után észrevesszük, hogy sorozatosan ugyanazzal a problémával szembesülünk, és nem értjük, hol hibázunk. Nem látunk rá önmagunkra és a mozgatórugóinkra, mert a félelem vagy valamiféle mentális képzet láthatatlanul uralja életünket.

„Álmomban útban Nápoly felé egy piros autóra lettem figyelmes, amely felém tartott. Ahogy jobban megnéztem, felismertem a sofőrt – a barátom volt, és dühösnek tűnt. Megfordultam, elindultam Rómába, és rövid időn belül a házam elé értem. A barátom kicsit később érkezett. Már nem volt dühös, és így szólt: „Meg akarom köszönni a segítséged.” Álmomban egy svájci órát adtam neki, de amikor újra ránéztem, nem volt feje. Nagyon meglepődtem, és furcsa érzéssel ébredtem. Megpróbáltam felhívni otthon, de az anyja vette fel a telefont, és azt mondta, a barátom Svájcba ment, Lugánóba. Megkértem, mondja meg neki, hívjon fel. Nem keresett, így én hívtam fel újra. Azt mondta az anyja, hogy fia visszatért Lugánóból, de már el is ment Jugoszláviába, egy énekes rendezvényre. Nem adta át neki az üzenetem, mert nem helyeselte a barátságunkat. Mikor a barátom visszatért Jugoszláviából, újra elindult, ez alkalommal Nápolyba. Az úton végzetes balesetet szenvedett.”

Egy éber álom

Uralni a cselekmény fonalát

A fenti álomból is kitűnik: a módszer sajátossága abban rejlik, hogy az álmodó tudatában van, álmodik, így kezébe veszi az álom fonalának irányítását. Kedve szerint formálja álmát - képes repülni, emberekkel találkozni, utazni - élményeinek csak hite és képzelete szab határt.
A pszichológusok "éber álomnak" nevezik a tudatosan megélt álmot. A gyakorlók előszeretettel használják különféle önképzésre - síelni tanulnak, vagy hangszeren tökéletesítik tudásukat.
A tibetiek felhasználási skálája igen széles - képesek álomban felülemelkedni időn és téren, és ahogy a legelső álom is igazolja, az álomjóga gyakorlásával a jövőbe is bepillantást nyernek.
A tibeti tanítók szerint valamennyien rendelkezünk az "éber álmodás" képességével. Nehézsége onnan ered, hogy műveléséhez le kell tennünk a magunkon hurcolt fölösleges feszültséget, amely akadályoz bennünket ahhoz hasonlóan, mint amikor futás előtt levetjük a mázsás csizmánkat és a télikabátot.

A tanfolyam egyik résztvevője a következőt álmodta:

"Azt álmodtam, hogy elmentünk a barátaimmal egy kocsmába, ami emlékeztetett a régi országház pincéjére. Ittunk, beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Kimentem az udvarra könnyíteni magamon. Ahogy visszajöttem , feltűnt, hogy egy hangot sem hallok. Belépve a kocsmába körülnéztem: a pince üres volt. Észrevettem, hogy az ajtók és az ablakok be vannak falazva, a berendezés is eltűnt. Fölnéztem a falra, menekülési utat keresve, de a magas pinceablakok sem voltak sehol. Most mit csináljak? - kérdeztem magamtól. Fel kell ébredni – válaszoltam meg rögtön. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez egy álom, és a megoldás az, hogy fel kell ébredni."

Esély egy teljesebb életre

Fontos lenne, hogy emlékezzünk az álmainkra. Sokan úgy gondolják, hogy nem álmodnak, de csupán arról van szó, nem akarnak emlékezni az álmaikra. Az álmok tanítanak minket, s feldolgozásuk közben közelebb kerülünk önmagunkhoz, saját - eddig öntudatlanul létező - új arcunkat ismerjük meg általa. A gyakorlatok által jobb lesz az önérzetünk, megszilárdul az önazonosságunk, amely mély bizonyosságot nyújt az élet dolgait illetően. Megvilágosodni nem fogunk, de lehet, hogy kapunk egy órát ajándékba...

"Azt álmodtam, hogy elmentünk a barátaimmal egy kocsmába, ami emlékeztetett a régi országház pincéjére. Ittunk, beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Kimentem az udvarra könnyíteni magamon. Ahogy visszajöttem , feltűnt, hogy egy hangot sem hallok. Belépve a kocsmába körülnéztem: a pince üres volt. Észrevettem, hogy az ajtók és az ablakok be vannak falazva, a berendezés is eltűnt. Fölnéztem a falra, menekülési utat keresve, de a magas pinceablakok sem voltak sehol. Most mit csináljak? - kérdeztem magamtól. Fel kell ébredni – válaszoltam meg rögtön. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez egy álom, és a megoldás az, hogy fel kell ébredni." -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!