Hobbi nélkül üresebb az élet

Lehet valaki bármilyen jó a munkájában, vagy az iskolában, kell valami, ami megadja azt a pluszt, amitől nem csak gépként végzi el az ember a napi rutint, amivel kilép a taposómalomból, hogy másnap ugyanolyan lelkesedéssel vesse bele magát. Egyszerűen kell valami, amitől ő maga is több.

A fatalok szívesen zenélnek, írnak verseket, novellákat. Másokat a tánc kapcsol ki, valaki a betűket falja lelkesen, van vagy aki, szívesen barkácsol. Akad, aki művészeket megszégyenítő ügyességgel rajzol vagy énekel, másban akkora tudásszomj munkál, hogy szívesen tanul meg új és új dolgokat, és még sorolhatnánk napestig, mi minden töltheti meg plusz értékekkel az életet.

Ha valaki rátalált arra, amit szívesen csinál, ha meglelte azt, amitől boldog lesz, ami felszabadítja a napi nyomás alól, nem szabad azt elengedni. Akkor se, ha kiteljesedik az élete. Akkor se, ha kevesebb ideje marad rá. Kell az a kis plusz íz, az új élmény, egyszerűen az élmény maga.

Mert kikapcsolódás nélkül üresebb lenne az élet. És talán egy kicsit szomorúbb is, hiszen egy örömforrással kevesebb lenne az életünkben. Olyan jó felfedezni valami újat. Létrehozni valamit. Élvezettel csinálni valamit. Olyan örömök ezek, amelyek senki életéből sem hiányozhatnának.