Tejben vajban fürödnék – a tej már majdnem oké

Eddig azt hittem, mindez csak nekem szúr szemet, engem aggaszt a tejfehér szín látványa. Elegem van abból is, hogy hatosával cipelem fel az ásványvizes palackokat a zsugorfóliában. Aztán persze amit felvittem, le is kell vinnem a kukáig. Még jó, hogy Dorogon szelektálhatunk – és annak még inkább örülök, hogy lakótömbünk közelében is vannak gyűjtőedények. Különben még a lelkiismeret-furdalásommal is számolnom kellene.

Ha már a számoknál tartunk: hetente több ezer forintért kínlódok a palackokkal, miközben még a negyedik emeletre is fel kell másznom. A vízdíjat sem feledem, a szolgáltató sem. Jogos, hiszen igénybe veszem szolgáltatásukat. De egyre kevésbé szívesen. Jó lenne tejben vajban fürödni. Igaz, a tej már majdnem oké. Legalábbis színügyileg. Édesanyaként már a cumisüveget is ásványvízzel fertőtlenítem, különben az üvegecske fehér marad.

Kényes vagyok? Nem hiszem. Inkább csak igényes. Igényes? Túl sokat várok. Pedig jó lenne végre egy igazi jó pohár hideg vizet inni. A csapból eresztve, nem a palackból.