2008.04.22. 07:10
Ajándék zoknival csábítanak a keleti versenyzők
Gomba módra szaporodnak a kínai boltok, mit boltok, áruházak városunkban. Egymástól néhány tucat méterre nyílnak a jobb-rosszabb minőséget felvonultató üzletek. A városközpont legnagyobb területű boltjait bérlő ázsiai üzletemberek valamit tudhatnak.
No nem azt mondom, hogy szívesebben vásárolok ezekben az óriásbutikokban, mint a magyar icipici ruhaboltokban, de ki kell jelentenem, egyre többször meglepődöm a kínai üzletvezetőkön. Régebben a legritkább esetben fogadtak kedves mosollyal a bejáratnál. Arrogáns hanglejtéssel leadott utasításaik hazánkfia-eladóiknak kicsit sértette nemzeti tudatom, de az olcsó áruk láttán kicsit alábbhagyott rossz kedvem. Manapság viszont egészen más a hangulat ezekben az áruházakban.
Mint mondtam, valamit tudhatnak a kínai üzletemberek. A központ egyik boltjában egy kötött pulóveren akadt meg a szemem: alkalmi vétel, nem szabad otthagyni – gondoltam. A pénztárnál fizettem, amikor felém nyújtott egy kék és egy rózsaszín zoknit a kínai. Két okból sem értettem, hogy mit akar a zoknikkal. Nem akartam lábravalót vásárolni, ezért nem tudtam miért is kínálgatja nekem. Másrészt nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy ajándékot kapjak egy eladótól. Pedig ő annak szánta.
Gombbá meredt szemmel, jóleső érzéssel távoztam. A következő – szintén távol-keleti – boltban, ahol ismét egy apróságot nyújtottak felém, már kezdtem sejteni: új marketingszemlélet honosult meg. Megköszönik, hogy náluk költöttem a pénzem.
Egyrészt nagyon tetszik a dolog. Másrészt eljutottunk odáig, hogy annyi hazánkban a kínai (üzlet), hogy muszáj egymással versengeniük. Kapitalizmus keleti módra.
