Stohl belehalna, ha nem dolgozhatna!

[caption id="" align="alignleft" width="380"] Nem tud leállni - csak nehogy a szervezete jelezzen előbb-utóbb!
[/caption]A Nemzeti Színházban Berzsiánt, a költőt alakítja a Berzsián és Dideki című mesejátékban. Sziporkázik a darabban, de amikor vége az előadásnak, látszik, hogy fáradt, kimerült. Nem is tagadja: ez a helyzet, ha valaki folyamatosan a színpadon van két órán keresztül. Ha az ember főszerepet játszik, akkor nyomni kell, egyébként semmi értelme az egésznek – mondja fáradt mosollyal. „Nem csak gyerekeknek szól ez a darab – mutatja be az előadást. – Nem vidám történet, mást ért belőle a gyerek és a felnőtt.

Korombeli költőt alakítok benne, akinek nincs ihlete, nem megy az írás, nem jól alakul a sorsa, de vannak barátai, akik megpróbálják visszahozni az életbe.” András szeret gyerekeknek játszani, mert más visszajelzést kap tőlük, mint a felnőttektől, nagyon őszinte közönség. A színész lányai is látták a darabot, hiszen mindenhol megnézik, ahol csak játszik. Nagyon tetszett nekik az előadás, de azért voltak fenntartásaik. Aranyosak voltak, mert az bántotta őket, hogy édesapjuk szomorú karaktert játszik.

Megijedt a fenegyerek

András egyik nagy terve, hogy abbahagyja a dohányzást. Hogy miért? Mert megijedt. A Reggeli című beszélgetős műsorban egy orvos beszélt a tüdőbetegség tüneteiről, és András rájött, szinte kivétel nélkül egyezik minden. Krákog reggelente, nehezebben veszi a levegőt. Akkor annyira megijedt, hogy két hétig nem nyúlt cigarettához. Aztán nyáron Siklóson és Szegeden is játszott, nagyon kemény időszak volt, és visszaszokott. András korában már próbálkozott biorezonanciás kezeléssel is, azzal sikerült is négy hónapra megválnia a cigarettától, de jött egy családi tragédia, és megint visszaszokott. Most újra nekifut, hátha sikerül. Olyan feszített tempóban él, hogy a dohányzás még súlyosabb kockázatot jelent.

Munka éjjel-nappal

„Ha Reggeli is van, akkor tényleg durva – ismeri be András. – Fél ötkor kelek, fél hatra kell bemennem a stúdióba. Hattól kilencig vagyok élőben, utána elmegyek forgatni, este hatkor már a színházban vagyok. Héttől tízig játszom. Enni alig jut időm. Ennél már csak az a durvább, amikor éjszaka forgatjuk a Tűzvonalt. Ilyenkor szinte alvás nélkül megyek Reggelit vezetni. Szerencsére, a párom, Ancsika táncos, tehát szakmabeli. Nagyon jól át tudja érezni, mivel jár egy próbaidőszak. Ha ő azt látja, hogy kimerült vagyok, ő mondja, hogy menjek kicsit vadászni, kikapcsolódni. Még nem volt ilyen nő az életemben, aki ezt így tolerálta volna! Nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyire türelmes, mert ameddig igény van rám, nincs más lehetőségem, csinálnom kell. Szerződésben vagyok, ha nagyon elfáradok, akkor is el kell végeznem, amit bevállaltam. De öröm van mindegyikben, különben nem bírnám csinálni, és akkor belehalnék.”

Részletek a Terefere magazinban!

Ajánljuk még:

- Stohl András hű maradt! >>>