Harminc esztendeje csúcsot döntöttek

Molnár Gábor elevenítette fel a kemma.hu-nak emléket és a beszélt a közeljövő eseményeiről is.
– Miként emlékszik vissza a három évtizeddel ezelőtti sikerükre?
– Már előző nap biztató előjelekkel indultunk neki a versenynek, ugyanis megnyertük a fiúkkal a 4x800 méteres váltót, csak akkor Liczul helyett Reichnach Ferenc futott velünk. A viadalt egyébként az Újpesti Dózsa pályán rendezték. Aztán másnap Liczul kezdett, én voltam a második, majd Szalai a harmadik, Zöld Laci pedig a befutó. 15:09.03 perc alatt értünk be. A régi csúcsot az Újpesti Dózsa tartotta 15:10.04 volt az idejük. Nagy volt az öröm a társaságban. Jómagam akkor aktív sportolói pályafutásom végén jártam már, és mindez „úgymond” megkoronázása volt az eredményeimnek.

<hirdetes >

– Milyen „plusz” kellett aznap ahhoz, hogy országos csúcsot döntsenek?
– Úgy gondolom mindenki az akkori legjobb maximumát nyújtotta, mentálisan is összeszedettek voltunk, és persze szélcsendes időben róttuk a köröket, ami mindenképpen kedvezett nekünk. Persze korántsem álmodtunk arról, hogy sikerül is ezt elérni. Sok mindenre megtanított a sport, hogy nemcsak a pályán, hanem a privát életben is kőkeményen küzdjek.

– Hatodik alkalommal lesz megyeszékhelyünk a házigazdája a serdülő atlétikai egyéni országos bajnokságnak a hét végén. Kilátogat az eseményre?
– Igen, kíváncsi vagyok a megmérettetésre, sok régi ismerős lesz ott. Igaz, hogy már nehezen ismerjük meg néha egymást, mivel én az egykori hetvenkét kilogrammos, „gyufaszál” termetű sportember, kicsit többet nyomok, mint akkoriban, de nem ez a lényeg. Jó lesz nosztalgiázni a "régiekkel".

– Milyen gyakran találkoznak egymással négyen?
– Két évvel ezelőtt, a Tatabányai Sport Club száz esztendős jubileumi ünnepségén futottunk össze utoljára, de most hétvégén is összejövünk a serdülő ob-n. Nem nehéz egyébként nyélbe ütni a találkozókat, mert valamennyien a közelben lakunk.