2024.02.18. 16:55
Dákoromán elmélet: a nyelvészet cáfolhatja a teóriát
A jeles nyelvész, Dan Alexe kutatásai szerint a román nyelv nem a dáknak, hanem az albánnak a rokona. Ezzel román oldalról kapott román oldalról az Erdély hovatartozása szempontjából is kulcsfontosságú dákoromán kontinuitáselmélet.
Bukarest Dan Alexe író, nyelvész és filmrendező 2022-ben a bukaresti Humanitas Kiadónál megjelent Bábel – Kezdetben volt a szó című kötetében arra a megállapításra jutott a román és az albán nyelv összehasonlító elemzése kapcsán, hogy rokon nyelvekről van szó. Az utóbbi viszont megrekedt a latinizáció kezdetlegesebb, részleges állapotában. A szerző ekkor még nem próbált meg magyarázatot adni a két nyelv genezisére s arra a látszólagos ellentmondásra, hogy az albán aktuális elterjedési területe sokkal hosszabb ideig állt római uralom alatt, mint az, amelyen jelenleg a románt beszélik – írja az erdélyi Maszol.ro hírportál. Ez pedig cáfolhatja a dákoromán elmélet helyességét.
A dákoromán elmélet vége
Erre a feladatra Alexe legújabb Dákok és rómaiak – Bevezetés a románok etnogenezisébe és nyelvének történetébe című – egyelőre csak románul olvasható – könyvében vállalkozik. Elméletét összehasonlító nyelvészeti kutatásaira alapozza, melyek a román, az albán és a bolgár–macedón szoros szintaktikus, strukturális és tipológiai rokonságát mutatják.
A románnak az albánnal és a macedón–bolgárral való strukturális azonossága nem lehet a véletlen gyümölcse
– állapítja meg. Véleménye szerint ez az azokat beszélő népek huzamosabb idejű együttélésének a bizonyítéka, amelynek a színhelye csakis a Balkán-félsziget központi része lehetett. Ezt arra alapozza, hogy a Nyugat-Balkánon beszélt horvát és szlovén egyáltalán nem mutat a románra és az albánra visszavezethető hatásokat.
A spekuláció nyomában
Dan Alexe szerint semmiféle tudományos alapja nincs annak, hogy a román nyelv egyes szavait, ahogy romániai generációk sorának tanították, dák eredetűnek tartsák.
Ennek a fő oka az, hogy a dák nyelv ismeretlen, arról nem is beszélve, hogy a dák eredetűnek tartott szavak egy része szinte azonos alakban megtalálható az albánban is.
Alexe szerint puszta spekuláció annak a feltételezése, hogy a dák egy közös nyelvet beszélő nép lett volna, sokkal nagyobb a valószínűsége egy többnyelvű, esetleg eltérő eredetű törzsszövetségnek. A hivatalosnak tekinthető román történetírás kontinuitáselmélete értelmében a román nyelv és a román nép a mai Románia területén alakult ki Kr. u. 106 és 271 között, amikor a jelenkori földrajzi Erdély, a Bánság és Olténia Dacia néven a Római Birodalom provinciája volt. A román történészek szinte egyöntetű véleménye szerint ez idő alatt a dákok keveredtek a betelepülő, különféle nemzetiségű római polgárokkal, s így született meg a román nép és annak nyelve.
Alexe elmélete szerint viszont, amikor 271-ben a fokozódó barbár támadások miatt a rómaiak feladták Daciát, a tartomány részlegesen elrómaiasodott népe, követve a visszavonuló légiókat, a Duna déli oldalára költözött, ahol egy már teljesen latinizálódott nyelvet beszélő lakosságot talált, a mai románok őseit.
Később a betelepülő szlávok ezt a két populációt a félsziget déli vidékei felé szorították, ahonnan az albánok később az Adria vidékére költöztek, a románok pedig „valamikor 900 és 1000 között” észak felé vonultak, s a mai Erdélyben és Máramarosban telepedtek meg, ahonnan később kirajzottak Moldvába és Havasalföldre. Itt fontos megjegyezni, hogy nyelvészünk nem foglalkozik azzal, hogy a magyarok hamarabb jelentek meg Erdélyben.
Ószláv ortodox liturgia
Dan Alexe szerint a kontinuitáselmélet nem ad magyarázatot arra, miért lett a román ortodox liturgia nyelve a dél-balkáni macedón nyelvjáráson alapuló ószláv, ugyanis ez arra utal, hogy a románok ősei szláv környezetben vették fel a kereszténységet.
A román egyház a bizánci kultúrájú Bulgáriában szlavizálódott, nem pedig azon kívül
– állapítja meg. Annak, hogy a románok és albánok ősei huzamosabb időn át együtt éltek a dél-balkáni szlávokkal, a határozott névelő az egyik ékes bizonyítéka. A szláv nyelvek közül csak a bolgárban és a macedónban van határozott névelő, ráadásul – akárcsak a románban és az albánban – az a szó végéhez illeszkedik.
A nyelvész kutatásai alapján a román és az albán nyelvkészleti egybeesések a társadalmi és gazdasági élet valamennyi területét lefedik, a román nyelv latin szókészletének jelentős része pedig közös az albánnal.
A Maszol.ro szerint Alexe elméletét látszik erősíteni az is, hogy a dákok egyik domináns törzsét burnak hívták, míg az albánban a burre embert, férfit jelent. Az, hogy egy törzs tagjai önmagukat az ember szóval nevezik meg, a kulturális antropológia számára jól ismert jelenség.
Gótok, kunok, besenyők Moldvában
Moldvát és Havasalföldet századokon át a gótok, majd a kunok és a besenyők uralták, azonban e népek nyelvei semmi hatást nem gyakoroltak a románra. Ez azt mutatja, hogy a protorománok nem éltek együtt velük, vagyis csak valamikor a tatárjárást követően jelentek meg a Kárpátok láncai és a Duna, illetve a Prut közötti régióban – jelenti ki új könyvében Dan Alexe.
