Bienvenido en Cuba

Hogy lehet megfogalmazni azt az érzést, amikor az ember azonnal a világ másik végén találja magát, amikor felcsendülnek a dallamok? A zenészekből árad a lendület, minden porcikájuk táncol, a dalok pedig – bár nem értjük, de biztosak vagyunk benne – egytől egyig a szabadságról szólnak és azt az érzést közvetítik a közönségnek, hogy élni jó, „keresd a boldogságot”. A kubai népnek is volt része néhány nehéz esztendőben az 50-es évek végén Batista diktátor hatalma idején, kesergésről azonban szó sincs. A Habana Social Club Che Guevara-ról, a forradalmárról (is) énekel, akinek része volt abban, hogy a kubaiak független és szabad életet élhessenek.

A ritmus a kubaiak szívében dobol, ez nem kérdés, elérik ugyanis azt, hogy az embernek pezsegni kezd a vére, amikor meghallja a rumbatököt. Máris a havannai fesztiválon vagyunk, ahol mindenki egyszerre mozog a dallamokra, mert Kubában ez a megszokott. Táncolnak és mosolyognak az utcán, a főtéri fesztiválon, a híd korlátján üldögélve, vagy a munkahelyen az estét várva.

Cáfoljanak meg, de ki merem jelenteni, hogy mindenkinek ritmusra mozdult a lába a Vértes Agórájában, a koncert végén a közös salsa kárpótolta a többséget, akinek a két óra alatt büntetés volt ülni.

Értékelés: kiváló Zsíros Krisztina -->