A sörösdobozok sem fogtak ki rajta

Súron, a katolikus templomban találkoztunk, ahol meghatóan szép, igazán lélekemelő irodalmi koncertet adott feleségével, Ágoston Viktória fuvolaművésszel, kolléganőjével, Kiss Zsuzsanna zongoraművésszel és Ernő fiával. Ő maga vibrafonon játszott.

Tóth Benedek még csupán a soroksári általános második osztályába járt, amikor egy délután átment a zeneiskolába, s mondta, hogy szeretne dobolni. Még annál is jobban mint az édesapja, aki meghatározó tagja volt munkahelye zenekarának.

Kisdobbal kezdett, aztán jöttek a nagyobbak, végül az üst. Ezt követően sajátította el a dallamhangszerek megszólaltatásának tudományát. A xilofonét és a vibrafonét egyaránt. A két hasonló felépítésű eszköz között az az alapvető különbség, hogy a xilofon fából készül, a vibrafon pedig speciális ezüstötvözetből. Ez utóbbit először az 1920-as években népszerű amerikai jazz-zenekarok használták, aztán elterjedt világszerte.

Benedek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában fejlesztette tudását, majd szeretett volna bejutni a Zeneakadémiára, de nem sikerült. Ekkor került Debrecenbe, ahol Vrana Józseftől nagyon sokat tanult. Neki is köszönhetően másodszorra felvették a Zeneakadémiára, ahol Petz Ferenc professzor tanítványa lett az ütőhangszer-szakon. Diplomáját 1988-ban kapta kézhez, de már korábban is aktív résztvevőjévé vált zenei életünknek. Több lemezfelvétel, és koncert közreműködőjeként olyan ismert művészekkel dolgozott együtt, mint a zongorista Kocsis Zoltán, Eötvös Péter karmester, vagy az Amadinda Ütőegyüttes tagjai.

Közben élt benne a vágy, hogy tanítson is, így lett 1991-től a 12 évfolyamos Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola ütőhangszeres tanára. Azóta is itt van a főállása, de az új tanévben már Vácon is oktatni fogja új növendékeit a konzervatóriumban.

De nem csak tanít és játszik Tóth Benedek - 2011-től Benedict néven koncertezik -, hanem zeneszerzőként is egyre ismertebbé válik. Megtudtuk tőle, hogy 1994 óta színdarabokhoz és filmekhez egyaránt komponált dallamokat Dér András rendező felkérésére, miközben olyan neves színészekkel működött együtt, mint Eperjes Károly, Blaskó Péter, Nagy-Kálóczy Eszter, Vencel Vera. Nevéhez fűződik a Budaörsi Passió megkomponálása is, amit 2000-ben mutattak be először, s azóta három évente mindig műsorra tűzik.

Tóth Benedek hajdani tanárának köszönheti, hogy igazi művész lett, mert nyolcadikosként úgy gondolta, hogy inkább mozdonyvezetőnek megy. Akkor mondta neki Balázs Oszkár, hogy “Ha ezt komolyan gondolod fiam, akkor én fenéken billentelek.” A figyelmeztetés hatott. Azóta is hangszereinek profi megszólaltatója.

Sokoldalú alkotó, aki fogékony a metafizikai művészetekre, de nem csak szakrális műveket játszik szívesen, hanem jazzt is. Könnyű- és tánczenét viszont nem. Pedig olyan számokat is remekül dobolna. Bizonyította ezt Súron is, ahol az oltár előtt üres, ötliteres sörösdobozokat szólaltatott meg fantasztikusan. Tette ezt azért, mert az “Ami a szemnek láthatatlan” című összeállításukban ezt tartotta a legszerencsésebb megoldásnak egy Weöres Sándor vers aláfestésére. És az italos dobozok valóban fantasztikusan szóltak. Igaz, némelyik peremét kicsit megfeszegette, hogy még tökéletesebb legyen az összhatás.

Ezen “hangszereit” egyébként egy gyűjtőtől szerezte be, akire a világhálón akadt rá. Tizennégy darabot vásárolt tőle néhány forintért. Ugyanez nem mondható el vibrafonjáról, melynek mai értéke csaknem 2 millió forint. Igaz, sokszorta szebben szól; nem is lehet, de nem is szabad összehasonlítani a kettőt. Mint ahogy Benedict lírai játékát sem jazz-fellépéseivel.