2011.07.30. 10:03

Képeinek legfontosabb eleme a táj

Nádas Alexandra festményeiről és objektjeiről szólván első helyen említendő a kézmívesi áhítat, az anyag feltétlen tisztelete, és a teljességre való törekvés, a hajdani ikonfestőkével rokon szándék a maximális megvalósítás tekintetében.

kemma.hu

Nádas Alexandra festészete nem figurális, ám őrzi az építettség nyomait, s ezen egyszerű építmények, ácsolatok a kimért sors foglalatai, életutak lenyomatai. Képzeletét nem a tarkálló mennyezet, sokkal inkább a kétirányú lépcső motiválja, ami ugyancsak az átlényegülést, a szellemi szféra és tárgyi alvilág közti átjárást szimbolizálja.

Komponálását poétikus rendezettség jellemzi. A képeken visszatérő motívumok a tényszerű megfogalmazás mellett mágikus, balladai hatóerővel rendelkeznek. Különösen érdekes, és meglepő az a metamorfózis, aminek révén a talált tájból talált tárgy, téri objektum lesz, ahogy az árnyékok időjátéka testet ölt.

Névjegy

Nádas Alexandra

1974. augusztus 23-án születtett Budapesten

1993 - a Budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium, festő szakán érettségizett

1995-2000 – Tanulmányok a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Tanszékén. (Diploma: 2000-ben).

Mestereim voltak: Eszik Alajos, Pásztor Gábor, Somorjai Kiss Tibor.

1999 – Erasmus Ösztöndíjjal a Hágai Képzőművészeti Akadémián (3 hónap)

Nádas Alexandra azon jeles képíró, aki a tiszta megfogalmazást illetÕen tudatosan vállalja az Európai Iskola szellemi örökségét, ugyanakkor megjelenik nála egy olyan metafizikus, elégikus, csak reá jellemzÕ szín-hangszerelés, amely minden munkáját költÕivé nemesíti. – írta a művészről Szemethy Imre grafikusművész.

A művésznő a következőképpen vall munkáiról:
"Képeimen legfontosabb elem a táj, ami leginkább az épített környezet, az ember alkotta szerkezetekkel, épületekkel, tárgyakkal, de ugyanúgy megjelenik átvitt értelemben a természeti környezet is.
Legfrissebb munkáimon, a korábbi konstruktív, merevebb megfogalmazású, absztraháló képi építkezést, líraiabb, valóságelemekkel tűzdelt, „réteges” megoldások váltják, úgy, hogy a feszes (egyensúlyozó) képszerkezet mégis megmaradjon. A hétköznapi tájat, melyben nap, mint nap élünk, valamennyire átszellemítve, némely képemen, szinte profán oltárképpé fogalmazom át.

Szülővárosom, Budapest, számomra fontos, emlékként őrzött helyszíneit, szegleteit, eldugott részleteit dolgozom fel. Provencei sorozataimhoz hasonlóan, egy-egy táji emléktöredék beépítésével, és a számomra alapvető lírai konstruktív elemek „összemontírozásával” festem meg a képciklust. …2000 áprilisában jelent meg „Árnyalatnyitány”című verseskötetem a Kráter Könyvkiadó gondozásában, melyben az 53 vers mellett 18 grafikám is szerepel. 1996 óta több mint 350 csoportos hazai és külföldi kiállításon, országos és nemzetközi tárlaton szerepeltek munkáim."