Titokzatos néger fejek kerültek elő Vértesszőlősön

Pál Gabriella, az ásatás vezetője elmondta, hogy folyamatosan kerülnek elő üvegtöredékek, illetve a római kerámiaanyag is napról napra gazdagodik.

A feltárást irányító régész nagy lelkesedéssel árulta el, hogy három olyan tárgyat is kiástak az elmúlt héten, amelyek segíthetik az előrejutást. Az egyik egy majdnem teljesen ép őrlőkő, ami bizonyítja, hogy mezőgazdasági tevékenységet végzett a lakosság. Ezt a leletet természetesen a teljes kiásást követően elszállítják a múzeumba, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön. A másik értékes tárgy egy sarló, amely kicsit ütött-kopott ugyan, de ettől eltekintve jó állapotban van. A harmadik – Pál Gabriella szavaival élve – a legizgalmasabb. Ezek a kerámiatöredékek valószínűleg egy nagyméretű domborműves tál részei. Eredete még bizonytalan, hiszen római koros régészek sem láttak még ilyet. 

– Igazából csak találgatni tudunk, de nagyon bizonytalanul azt mondanám, hogy olyan, mintha néger fejek lennének rajta körben. Persze ez még korántsem biztos, ezért elküldtük további elemzésre –magyarázta az ásatás vezetője. Ezt a különleges történelmi leletet sajnos nem tudtuk megnézni, mivel már Budapesten az ELTE ókori régészeti tanszékének római kori szakértője, Dr. Gabler Dénes professzor vizsgálja. A feltételezések szerint ez lehet a következő mérföldkő a korábban talált Árpád-kori pénzérmék, és a rómaiak luxuskerámiájának tartott ún. terra sigillata egy darabja után.

Az összesen négy hektárnyi területen, még van mit feltárni. És sajnos a nagy szárazságban nagyon nehéz ásni, kemény a talaj. Ennek ellenére jól haladnak a munkálatok. Továbbra is folyamatosan figyelik a felszíni színelváltozásokat, melyek alatt szintén értékes leletek rejtőzhetnek.

Amikor egy beruházó kezdett volna itt építkezni, szó szerint falakba ütközött, ezért vált szükségessé a feltárás. Ezek a falrészletek engedtek következtetni egy késő római villagazdaságra. Mostanra viszont az eddigi feltételezések is jobban körvonalazódtak, hiszen a kiásott falmaradványok több kisebb, egymással nem összefüggő kőalapozás részei. Ez pedig azt mutatja, hogy több ház állt itt. Azt még nem tudni, hogy egy műhelycsoport volt-e vagy sem.

Pál Gabriella elmondása alapján, esetleg kőalapozású vályogházacskák lehettek. Ezt azzal indokolta, hogy túl kevés a téglatöredék ahhoz, hogy téglából épült házak lettek volna. A későbbiekben nyilván erre is találnak megoldást. A falak között előkerültek még fűtéstéglák és tetőcserepek is. Természetesen a munkások és régészek nemcsak ásással töltik az egész napot. Az előkerülő tárgyakat a szöszmötölős lesöprögetés után lefotózzák, helyüket megjelölik, majd részletes rajzot is készítenek róla a hatékonyabb dokumentálás érdekében.

A történelmi értékeket őrző területen mindenki lelkesen dolgozik. A napokban várnak még gimnazistákat és az ELTE-ről régész szakos hallgatókat is, akik itt belekóstolhatnak az ásatási munkálatokba, és ezzel együtt természetesen segítségükre lehetnek a kutatóknak.