Szívszorító szavakkal búcsúzik a kórház

Sokan ismerték és szerették, több nemzedék betegei köszönhették életüket, egészségüket a nemrég elhunyt kardiológus főorvosnak, dr. Kocsis Juditnak. A Szent Borbála Kórház dolgozói az intézmény közösségi oldalán Konrad Lorenz szavaival búcsúznak a főorvos asszonytól: „Nemigen akad ma olyan ember, aki vállalná a kemény munkát, abban a reményben, hogy az közben is, és a végén is örömet szerez neki.”

A bejegyzés szerint dr. Kocsis Judit a szakma szeretetét otthonról hozta, a családi indíttatás meghatározónak bizonyult, nem volt kérdés, hogy orvosi pályára lépjen. Hogy milyen orvossá vált abban nagy szerepe lehetett a szülői mintának. Édesapja a kórház hajdani gyermekorvosa a tipikus „aranyos doktorbácsi” volt, akit nagyon szerettek a betegei. Édesanyja, aki szintén a kórház orvosa volt, nyugdíjba vonulásáig dolgozott az intézményben. Mindketten igen eredményesen dolgoztak a helyi lakosság és a megye egészségügyi ellátásának fejlesztéséért.

Ezek a példák meghatározták, hogy lányuk sem tudott másképp tenni, létezni: egész életét az orvoslásra tette fel, tudását mindig betegei érdekében hasznosította, tatabányai lakosként ismerte és szerette betegeit, majd ötven éven át hűségesen szolgálta a Szent Borbála Kórházat.

Dr. Kocsis Judit 1975-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Azóta dolgozott a Szent Borbála Kórházban. Belgyógyászatból és kardiológiából szerzett szakvizsgát, 1986 óta főorvosként vett részt a II. számú Belgyógyászati Osztály munkájában és vezette a megyei feladatokat ellátó Kardiológiai Szakrendelést. Brenner tanítványként kezdetben a Kardiológiai Őrző munkáját irányította, rengeteg energiát fektetett a működési elvek kidolgozásába, fiatalabb munkatársai oktatásába, betanításába. Kiemelkedő szakmai munkásságát, emberi hozzáállását 2007-ben Tatabánya Megyei Jogú Város Szabó Ignác díjjal ismerte el.

A temetés időpontjáról a család jelzése alapján tájékoztatja a nyilvánosságot a kórház.