Negyven év munkáját ismerték el a kitüntetéssel

Az általános iskolai évek után, 1972-ben kezdte meg Dorogon a középiskolai óvónőképzést, ahol az elméleti tudás mellett rengeteg gyakorlati tapasztalatot is szerzett.

– Ha visszatekintek az elmúlt időszakra, 45 éves kapcsolatom van óvodával, ami gombócból is sok – mondta Balogh Bálintné. Az iskolai évek után a Mocsán helyezkedett el, ahol 15 évig óvónőként, majd 1992-től szintén 15 évig intézményvezetőként látta el mindennapi feladatait a település óvodájában.

Tagja a Magyar Óvodapedagógiai Egyesületnek és a Magyar Pedagógiai Társaságnak is, valamint a felnőttképzésben is részt vesz, ahol vizsgaelnöki feladatokat lát el. A 3–7 éves gyerekek után más a felnőttoktatás, azonban ennek a felkérésnek is legjobb tudása szerint tesz eleget. Napjai azonban nagyrészt házimunkával és pihenéssel telnek – melyet nagyon élvez. Rengeteget foglalkozik unokáival is, a 4 éves Dáviddal és a 8 hónapos Emmával. A nagymamánál berendezett óvoda várja a gyerekeket, ahol imádnak lenni.– Nagy lelkesedéssel, óriási szorgalommal és ötletekkel gazdagon vágtam neki az intézményvezetői munkámnak. Számos továbbképzést tartottunk az óvodában, melyre a környékbeli települések és országos szinten is rengeteg óvoda felfigyelt. Közben elvégeztem a tanító és a főiskolai óvodapedagógus szakokat is, valamint az ELTÉ-n vezető óvodapedagógus szakvizsgát tettem – mesélte Vilma néni.

2006-ban döntött úgy, hogy máshol is kamatoztatja a tapasztalatait is, így a terézvárosi Játékvár óvoda vezetői posztjára nyújtott be pályázatot, melyet el is nyert. Az ott töltött 10 év alatt számos új programmal gazdagította az óvoda életét. A rohanó városi életbe becsempészte a falusi hagyományokat, megtartották a jeles ünnepnapokat és a szokásokhoz kapcsolódóan foglalkozásokat tartottak.

Pályázati lehetőségekkel élt, referenciaintézmény lett az óvoda az ott töltött évei alatt, hiszen a komoly pedagógiai munkára sokan felfigyeltek.

– Édesanyám mindig azt mondta: „Mit ér a szép tál, ha üres, tessék tanulni”. Én hallgattam rá, és megtanultam, hogy munkával érjem el a sikereket – hangsúlyozta Balogh Bálintné.

– Imádnak együtt tevékenykedni azzal, akiben bíznak, akihez kötődnek, aki biztonságot ad nekik. A sírós gyereket ugyanúgy kell megölelni ma is, mint harminc éve. A közösségi média, az okostelefon hasznos, de nem helyettesítheti az érintést. A helyén kell kezelni. A világ úgyis ridegebb lett, ne tegyük még hidegebbé mi is – tette hozzá Balogh Bálintné.

Tagja a Magyar Óvodapedagógiai Egyesületnek és a Magyar Pedagógiai Társaságnak is, valamint a felnőttképzésben is részt vesz, ahol vizsgaelnöki feladatokat lát el. A 3–7 éves gyerekek után más a felnőttoktatás, azonban ennek a felkérésnek is legjobb tudása szerint tesz eleget. Napjai azonban nagyrészt házimunkával és pihenéssel telnek – melyet nagyon élvez. Rengeteget foglalkozik unokáival is, a 4 éves Dáviddal és a 8 hónapos Emmával. A nagymamánál berendezett óvoda várja a gyerekeket, ahol imádnak lenni. Ölelni ugyanúgy kell ma is A korszerűség ma már elengedhetetlen az óvodákban is, ez azonban nem mehet a hagyományosabb módszerek rovására, vallja Balogh Bálintné. Ahogy szóba került, a Játékvár óvodában öt csoportban is volt számítógép, de a közös éneklés, a Kodály-módszer, a közös tevékenykedés is fontos. Sőt. Ezek húsz éve is megkapóak voltak a gyerekeknek és ma is azok.

– Imádnak együtt tevékenykedni azzal, akiben bíznak, akihez kötődnek, aki biztonságot ad nekik. A sírós gyereket ugyanúgy kell megölelni ma is, mint harminc éve. A közösségi média, az okostelefon hasznos, de nem helyettesítheti az érintést. A helyén kell kezelni. A világ úgyis ridegebb lett, ne tegyük még hidegebbé mi is – tette hozzá Balogh Bálintné. Tavaly október 23-án Mocsáért kitüntető emlékérmet vehetett át Balogh Bálintné, Vilma néni a község vezetésétől (Fotó: Nagy Tamás) -->