Kós Károlyra, az utolsó erdélyi polihisztorra emlékeztek

Az ötletből hagyomány lett: már hatodik alkalommal gyűltek össze az újvárosi érdeklődők, az utca lakói, az intézmények vezetői, hogy felidézzék Kós Károly munkásságának főbb állomásait.

Kovácsné Hetényi Mária, a művelődési ház igazgatója és Somogyi Nóra helyettes, kulturális menedzser minden esztendőben újabb és újabb elemekkel bővíti a programot, ezzel is rácáfolva a kétkedőkre, akik eddig gyakran tették fel a kérdést: mi újat lehet még elmondani Kós Károlyról? Nos, lehet, méghozzá sokat és kimeríthetetlenül. Az idén például a közeli Szent Margit Általános Iskola diákjainak – Szegvári Ildikó tanítványainak – műsorát követően Gengeliczky László vázolta fel, ki is volt valójában Kós Károly. Az életrajz rövid ismertésével konkrét adatokkal egészítette ki a gazdag életutat Tóth Zsóka előadóművész.

Bereznai Csaba alpolgármester, a városrész képviselője azt emelte ki, hogy nem sztárokat, világmegváltó programokat kell "helybe hozni", hanem az itt élő közösségek számára bemutatni az itt fellelhető értékeket. Egyedülálló kezdeményezésnek nevezte a  KPVDSZ programját, hiszen a 94 éves koráig ereje teljében alkotó művész, építész, irodalmár, könyvkiadó és szerkesztő bő forrása a kutatómunkának.

Pál Gabriella, a Tatabányai Múzeum igazgatója Kós Károly néprajzi munkásságát foglalta össze, elemezve építészetének erdélyi szász, székely és móc népi gyökereit. A muzeológus tatabányai párhuzamokat is talált: a Cifra palota néven is ismert egykori tiszti kaszinó tervezője-építésze, Toroczkay Wigand Ede ugyanannak a szellemi örökségnek a képviselője, mint Kós Károly – hallhattuk Pál Gabriella előadásában.

A programban rövid videófilmek idézték meg a Kós Károly életének állomásait Temesvártól Kolozsváron és Budapesten át lakhelyéig, a kalotaszegi Sztánáig, valamint azt a szeptemberi kirándulást, amelyet a tatabányaiak Budapestre szerveztek Kós károly nyomában: a 45 kiránduló megtekintette az erdélyi polihisztor fővárosi épületeit, köztük a máig híres Wekerle-telepet.