Magyar Arany Érdemkeresztet kapott a tatabányai tűzoltó

A tatabányai hivatásos tűzoltóság őrnagya, Forró Csaba maga sem tudta biztosan, mire számíthat, amikor arról értesítették, hogy felterjesztették egy díjra, majd megkapta a meghívót is a pesti ünnepségre, amelyen végül Áder János köztársasági elnöktől Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehetett át.

Hogy pontosan mi hangzott el a ceremónián, azt nem tudja visszaidézni, de ez, tekintve az elismerés súlyát, igazán megbocsátható, így inkább a húsz éves pályafutásról, a tűzoltó hivatásról beszélgettünk vele a tatabányai katasztrófavédelmi igazgatóság egyik csendesebb irodájában. A helyszín ne tévesszen meg senkit: Forró Csaba, bár papírmunkája is akad, mindig az első kocsival siet a riasztások helyszínére.

A szolgálatparancsnok feladatai közé tartozik az is, hogy helyben gyorsan és pontosan mérje fel a helyzetet, jelezze, milyen segítségre, beavatkozásra van szükség, kell-e értesíteni mentőket, rendőröket például.

- Ez csapatmunka. Egy tűzoltó nem tűzoltó - osztja meg velünk ars poétikának is beillő gondolatait a kitüntetett őrnagy, aki a tűzoltó technikus iskolát is elvégezte, valamint a Pollack Mihály főiskolát is, így pedig tűzvédelmi műszaki szakoktató képesítést is szerzett. 2001 óta dolgozik szolgálatparancsnokként.

- A család, a szeretteink persze aggódnak értünk, és vallom is, hogy a tűzoltó háta mögött ott kell lennie a biztos otthoni bázisnak, egy jó feleségnek is. A munkát, főleg a tragédiákat igyekszünk nem hazavinni. Én a kisfiaimmal töltött időben töltődöm fel, bár nem tudok annyit velük lenni, amennyit szeretnék, mert másodállásban autós oktató vagyok - részletezte Forró Csaba, aki azt is elmondta: nem egyszer volt már szerencséjük, de megrázó feladataik is voltak.

Előfordult, hogy kiérkezésük előtt egy perccel robbant egy gázpalack, ahogy az is, hogy nem robbant fel, amíg kivitték a lángoló épületből. Ma is összeszorul a szíve, amikor felidézi: egy sérült kisfiút a sínek közelében kerestek, miután a vonat elsodorta, elütötte a családot. Szerencsére, úgy tudja, a kisfiú túlélte a balesetet.

Vonulós tűzoltóból szolgálatvezető parancsok lett az  évek alatt

1975. április elsején született Forró Csaba, aki két gyereket, ikerfiúkat nevel feleségével. 1994 decemberében szerelt fel, mint beosztott, vonulós tűzoltó. A sorkatonai szolgálat letelte után választotta a lánglovagok egyenruháját. Vallja, a tűzoltóság (illetve most már katasztrófavédelem) berkeiben töltött két évtized alatt a szakmából hivatás, életforma lett.

A tűzoltók 24/48-as szolgálatban dolgoznak, de ez nem azt jelenti, hogy a szolgálatban töltött egy napot tétlen várakozással töltik. Forró Csaba elmondta: heti beosztásuk napra pontosan le van bontva, sőt, napirendjükben az is benne van, hogy mikor pallérozzák elméjüket a különböző tűzesetek vagy épp jogszabályi változások, technikai újítások tanulmányozásával, mikor tartják karban az eszközöket, s mikor gyakorolnak, hogy minden olajozottan menjen éles helyzetben.

Forró Csaba vallja: életük egyharmadát együtt tölti kollégáival, így a viszony is közvetlenebb mint a hivatali, hivatalos munkakapcsolat. A felelősség szolgálatparancsokként persze sokszor az övé, de nem csak a szakmaiságra, hanem az emberi dolgokra is gondot fordít. A fiatal, kezdő tűzoltókra az első, komolyabb bevetések után a többiekkel együtt figyelnek. Mosolyogva vallja: kicsit pszichológusnak is kell lenni, hogy lássa, ha baj van, segíteni tudjon bajtársainak.