A szíve még fiatal a 90 éves határőrnek

A település vezetője az alezredes életútját felelevenítve többek közt arról szólt, hogy 1941 májusában vonult be katonának Kaposvárra. A II. világháborúban három fronton szolgált, ott volt egy évig a Donnál. Határőr szolgálata 1945-ben kezdődött, a határőrség alapító tagja volt a déli határon. 1947-ben felvették a Kossuth Akadémiára. Tagja volt 1948-ban annak a díszszázadnak, amely a Hősök terén átvette a háború alatt elvitt zászlóinkat a Szovjetuniótól.

Kósa Lajost 1949. március 14-én avatták tiszté. Tanult a politikai tiszti akadémián, több tanfolyamot is elvégzett. A várpalotai központi kiképző táborban laktanya-parancsnokként szolgált, aztán Fertődre, Hegykőre vezényelték, Neszmélyről vonult nyugállományba. Az ünnepelt életnek főbb eseményeit négy vaskos kötetbe gyűjtötte össze, hobbija a versírás.
Az eseményen Borosháziné Végh Angéla alezredes, a nyergesújfalui rendőrőrs parancsnoka bejelentette, hogy az országos rendőr-főkapitány dísztőrt adományozott születésnapja alkalmából Kósa Lajosnak. Az ünnepelt az emléktárgyat a Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányságon rendezett ünnepségen vette át.

A határőr bajtársak képviseletében Takács Imre nyugalmazott alezredes, a győri határőr-igazgatóság nyugdíjas szövetségének korábbi elnöke tolmácsolta a születésnapi jókívánságokat.

A szép szavakért Kósa Lajos saját, hosszú, fejből elmondott verssel mondott köszönetet. – Testem elfáradt, de a szívem fiatal... Hazámat szolgálom amíg élek, míg el nem hagyja testemet a lélek – hangzott a vers első, illetve utolsó sora.