2012.04.26. 11:31
A szén még mindig lehetőség: bányagödörtől a jövőig
A dorogi Intézmények Háza – az egykori bányász Nagyiroda – előtt találkoztak áprilisi klubnapjuk kezdetén az Országos Magyar Bányász és Kohászati Egyesület városi szervezetének ráérő érdeklődő tagjai. Gépkocsikkal indultak Bajna felé.
Közvetlenül a bányagödör peremén a klubnapot kezdeményező Számel János hitelesen tudta idézni a múltat, hiszen vezetője volt az itteni bányászkodásnak. Szavai nyomán – ahogy dr. Korompay Péter titkár fogalmazott – a horpákból láttuk a tárót, a lejtakna párat, a spirális útvonalon haladó szállító gépkocsikat, és persze a szorgos kezű bányászokat, akik erről a területről 1,7 millió tonna szenet termeltek ki.
A klubnap a dorogi művelődési ház Brigádtermében folytatódott. Glevitzky István elnök megnyitójában szólt arról, hogy az ország jelenlegi helyzete megköveteli hazai erőforrás-lehetőségeink áttekintését.
Az előadások sorában Fehér Ernő a lencsehegyi bányászkodás befejezéséről beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ország jelenlegi energia stratégiájában a szén mint könnyen elérhető tartalék szerepel, ezért is fontos a szakmai kultúra megőrzése. Sziklai Ede a világ energetikai adatainak ismertetésével igazolta, hogy növekszik a szén felhasználása. Ezt követően mondta el, hogy a térségben úgynevezett földtani vagyonként 427 millió tonna szén található. Ebből szabad területen van 343 millió tonna. Térképeken mutatta be az említett szénvagyon elhelyezkedését.
Számel János felhívta a figyelmet a bányászat utáni sikeres rekultivációkra. Lát lehetőséget arra, hogy a szakmakultúra megőrzésére úgynevezett Bicska-bánya működhessen a XVII. Akna oligocén felvetett partijában.
Dr. Vojutzky Péter arról is szólt, hogy az önköltség-számítások az importnál sok esetben nem tartalmaznak jelentős tételeket. Például az atomhulladék elhelyezése. Ma a bányászkodást úgy tudja elképzelni, hogy a helyi közösségek, önkormányzatok saját igényeik kielégítésére nyitnak mini bányákat – mini energiatermelő egységekkel.
A hozzászólók – Beke Imre, Sasvári Géza, Liszka János – ennek a gondolkodásmódnak a szükségességéről, a számtalan lehetőségről beszéltek.
