Tömegek várták a faadományt Oroszlányban

Sűrű pelyhekben hull a hó. Fehér lepel fed mindent, ameddig csak a szem ellát. Az amúgy kihalt utcán hirtelen tömegével tűnnek fel az emberek. Ki egy szál melegítőben, bőrig ázva; ki családtagjaival, összefagyva; ki pedig szánkóval, több tucat fahasábra várakozik. Olyanokat is látni, akiket csak a cigaretta füstje fűt. A melegedni vágyók egyre csak gyűlnek. A hóvihar tépázta, mégis hősiesen helytálló tölgy tövében ácsorog Anna. Arcát kapucnival és sállal fedi. Remeg. Testileg és lelkileg is.

– Félő, hogy nem jutok sorra – hangzik aggodalma. Megtudjuk: az asszonyság nem bírja a hideget. Ha sokáig ácsorog, elájul. Szerencsére nem kell sokáig várni. Késéssel ugyan, de begördül a várva várt teherautó. Nem meglepő „csúszást” jelez az óra, van, azonban, amit nem mutat. Meredek az út az erdő és a város közt. Az Idősek Átmeneti Otthonának udvarán két, gyertyán hasábokkal megpakolt teherautó fékez.

– A fákat még decemberben vágták ki – mondja sofőr. Az erdészektől megtudjuk: másik telephelyről szállították volna az aprítósnak valót, de odáig még ezzel a speciális járművel sem jutottak fel. A hó, olyan sűrűn és nagy pelyhekben hullt, hogy megnehezítte útjukat, egyben munkájukat.

Majd Jutka, a Szociális Szolgálat tagja töri meg a csendet. A segítő hiába kezdi szépen sorrendben olvasni a neveket, többnek már fogytán a türelme. Közre fogják mindkét járművet, elsősorban a rakomány, annak sorsa érdekli őket. Majd a sorrendet jegyző személy felé indulnak. Ekkor veszi kezdetét az alkudozás. Minél előbb sorra akar jutni mindenki.

– Ez gyertyán. Sokáig tartja a parazsat – nyugszanak meg legtöbben.
Aztán elindul a gém, nyílik a markoló és öt-hat hasábonként teríti a földre a tüzelőt. A folyamat eltart egy ideig.

– Nem valami sok – értetlenkedik pár méterrel arrébb egy lista-szereplő. Csakhogy ezek a járművek még egyszer megtették ugyanezt az utat, hasonló szállítmánnyal a „hátukon”. Nem maradt várakozó a papírlap szerint. Minden jelenlévő tulajdonossá vált, egy köbméter fát vihettek haza, amelynek egy része este már a kályhában végezte.

– Egyedül hagytam az ebédet. Meddig kell még várni – emeli fel a hangját valaki a tömegből. Csakhogy az aznapi tál leves valakinek az út túloldalán jut majd. Ideje pedig? Akár a tenger...

– Azok a családok, akik itt éltek a város szívében – a Zöld és a Sárga tömbben – úgymond lelépési pénzt kaptak. Ezen az áron a Nyíres- és a Német dűlőben vettek maguknak kisebb telkeket, garázsokat. Azelőtt is, most is figyelünk az elesettekre. Ezen a héten két alkalommal osztottunk fát, összesen hatvan köbmétert. Szerdán a Nyíres- és Németdűlő lakóinak, majd itt, a városkapu előtt. Ezekkel az „akciókkal” megelőzhető, hogy tragédiába torkoljon egy-egy eset – fogalmazott Katalin. Oly sokminden megelőzhető, csak tudni kell a módját.

– Azok a családok, akik itt éltek a város szívében – a Zöld és a Sárga tömbben – úgymond lelépési pénzt kaptak. Ezen az áron a Nyíres- és a Német dűlőben vettek maguknak kisebb telkeket, garázsokat. Azelőtt is, most is figyelünk az elesettekre. Ezen a héten két alkalommal osztottunk fát, összesen hatvan köbmétert. Szerdán a Nyíres- és Németdűlő lakóinak, majd itt, a városkapu előtt. Ezekkel az „akciókkal” megelőzhető, hogy tragédiába torkoljon egy-egy eset – fogalmazott Katalin. Oly sokminden megelőzhető, csak tudni kell a módját. -->