Eltemették Malárik Jánost

 Kiemelkedő karnagyi és zenész tevékenységének elismeréseként, életmű díjként, 2010-ben az Európai Fúvószenekari Szövetség legmagasabb kitüntetését, az Arany Medált vehette át a Sárisápi Bányász Fúvószenekar 90 éves jubileumi koncertjén.

Édesapja is zenész, a sárisápi fúvószenekar karnagya volt, fia hatévesen már a csoport aktív dobosaként muzsikált. Kiváló szárnykürtös, jó harmonikás lett már 18 évesen, a zenekar minden hangszerén jól játszott.
Zenével fejezte ki azt, amit a költők versben mondanak el.

Élményt, örömet, bánatot, fájdalmat, vidámságot, jókedvet, kellemes hangulatot. Sok-sok lakodalomban muzsikált Sárisápon és a környékbeli falvakban. A fúvószenekar karnagyaként az összes állami ünnepen vezényelte a Sárisápi Bányász Fúvószenekart több mint 30 éven át, járta az országos fesztiválokat és vendégzenészként sok zenekarban muzsikált. Szívesen hívták a zenekarok beugró zenészként, hiszen – a zeneelméletet kiválóan ismerve – bármilyen hangszeren azonnal megfelelő hangnemben muzsikált. Ha kellett, a szólót játszotta, ha kellett a kíséretet.

Mindig tisztán és pontosan, megfelelő stílusban. Ötszáznál is több zenésszel muzsikált úgynevezett kis partikban. Kottát írt hallás után, zeneszámokat hangszerelt, tanította a fiatalokat a zenélés szépségére, örömére. Vidám volt a trombita hangja, kacagott a szaxija, a lakodalomban mindenki jókedvű volt körülötte.

Az ünnepélyek komolyságát méltóságteljes hangszeres zenéje is tükrözte.
Halkan szólt temetésén a muzsika. Négy zenekarnyi muzsikustárs is elköszönt tőle csöndesen, könnyekkel küszködve. Búcsúztatása egy távoli indulóval zárult. Csak neki szólt. Jankónak, a karnagynak, a zenész társnak.

A temetésén négy zenekarnyi muzsikustárs is elköszönt tőle Neki játszott csöndesen, könnyekkel küszködve. Búcsúztatása távolabbról egy indulóval zárult. Csak neki szólt. Jankónak, a karnagynak, a zenész társnak.