Bennszülöttek és bevándorlók a digitális világban

Vajon hány százalékát jegyezzük meg a különféle módokon megszerzett információknak? Ha van kedve játszani velem az olvasónak, vegyen elő kérem egy papírt és írja rá fel egymás után a következőket. Megfigyeljük és meghallgatjuk / elmagyarázzuk másoknak / elolvassuk / beszélgetünk róla másokkal / meghallgatjuk / a tapasztalatainkból tudjuk / megfigyeljük. Most pedig tessék mindegyikhez odaírni, hogy Ön szerint melyik szerzésmódból hány százaléka marad meg az információnak. Annyit segíthetek, hogy minél több érzékszervünk vesz részt a folyamatban, annál intenzívebb az eredmény is.

Éppen ezért értékelődött fel a tanulás és a tanítás során az internet és a számítógépek világa – derült ki Papp-Danka Adrienn, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája oktatója és e-learning koordinátorának a főiskola könyvtári napjai során tartott előadásából.

Emlékeztetett: 2001-ben Prensky nevezte el „digitális bennszülötteknek” azt az új generációt, akik már nem éltek olyan világban, ahol nem volt internet. Ezzel párhuzamosan a világhálóba nem beleszülető, hanem azt tanulókat (idősebbeket, tanárokat) pedig „digitális bevándorlóknak”.

A tanár mint nyitott ablak

A mai fiatalok naphosszat „multitaskingolnak”. Azaz egyszerre olvasnak valamit a neten, használják a facebookot, keresgélnek a google-n, zenét hallgatnak és játszanak. Ezért is érzik sokszor unalmasnak a klasszikus oktatást, hiszen ott csak egy „ablak”, a tanár „van nyitva”. Fontos kérdés a tanulásmódszertanban, hogy hogyan lehet bevonni az internet nyújtotta lehetőségeket az oktatásba. Hiszen amíg az internet egyik nagyon nagy vonzereje a fiatalok számára, hogy azonnali visszajelzéseket kapnak gondolataikra, fényképeikre, addig az iskolában meg kell várni, amíg a tanár kijavítja a dolgozatokat. A másodperc alatt zúduló „lájkok”-hoz szokott fiataloknak aztán a leggyorsabb tanár visszajelzése is csigalassúságú.

Megoldás lehet, hogy különböző interaktív felületeken is megszólítják a diákokat az iskolák – saját bloggal, facebook-profillal, vagy éppen a tanár twitter-megosztásaival. Ugyanígy érdekes, hogy az interneten minden megtalálható (a google naponta egy billió keresést regisztrál), ellenben nem biztos, hogy a fiatalok ki tudják szűrni a helyes és a hibás információkat.

Az előadó érdekes kérdéseket feszegetett, amelyekre adott lehetséges válaszlehetőségeket is – kérdés, mikor jöhet el az a pillanat az oktatásban, amikor valósan közeledhetnek egymáshoz a bevándorlók és a bennszülöttek.

(A fenti kérdés megoldása pedig sorrendben: 50, 95, 10, 70, 20, 80 és 30%.)