A tizenhármakért gyúltak a mécsesek

Tatabányán, az Aradi vértanúk terén több százan gyűltek össze közös emlékezésre. Dallal, versel is kifejezve, becsület és dicsőség jár az aradi tizenhármaknak. A központi ünnepség szónoka, Bereznai Csaba alpolgármester elnézést kért az emlékező közönségtől, hogy nem annyira a történelmi múltról osztja meg véleményét. A példaképek jelentőségéről szólt inkább. A mindennapok hőseiről, akik úgy váltak, válnak azzá, hogy „csak” teszik a dolgukat. A szülőkről szólt, a családi kötelékek fontosságáról, a gépsorok mellet görnyedőkről. Hangsúlyozta, napjaink is embert próbáló idők. Hadihelyzet nélkül is veszélyben a haza, hiszen évente Tata méretű város lakóinak számával fogy nemzetünk. Ma nem hősöket, mártírokat követel az ország, „csak” tisztes helytállást, áldozatvállalást. A szónoklat végén a megemlékezés virágaival, koszorúival borították el a tizenhárom kopjafát, amelyre a mártír főtisztek neveit vésték.

Komárom Minden évben másik oktatási intézmény ad műsort az Aradi Vértanúk terén, idén a Feszty Árpád Általános Iskola diákjai versekkel idézték fel a szabadságharc bukását követően kivégzett honvédtisztek emlékét, a városi megemlékezésen. A hősökről elnevezett téren Horváth Miklós, a Feszty iskola igazgatója mondott beszédet, aki nemcsak megemlékezett  a magyar nemzet történelmi gyászáról, hanem a város, Komárom szerepét is beleszőtte az emlékezésbe, miközben felidézte, hogy milyen volt a katonai helyzet 1849 forró nyárutóján. A soha el nem feledhető gyásznapon megjelentek a város önkormányzatának, intézményeinek, civil szervezeteinek és történelmi egyházainak vezetői, akik a műsor után elhelyezték koszorúikat az esemény tiszteletére állított kőszobornál. Az iskolások egy-egy szál világgal adóztak a szabadságharc hősei előtt.

Esztergom Az aradi vértanuk tiszteletére rendezett önkormányzati emlékünnepség nyitányaként a XXV. kegyeleti staféta keretében kora délután a Hősök teréről diákok futottak el a Bottyán hídig, Az idén a lányoknál ismét a Dobó Gimnázium csapata nyert, a fiúk között a Szent Erzsébet Iskola lett az első. Ezt követően az Aradi vértanuk terén a József Attila Általános Iskola tanulói mutattak be műsort. Este a ferences templomban – a Balassa Bálint Vegyes Kar  közreműködésével – az Esztergomi Városi Szimfonikus Zenekar adott belépőjegy váltása nélkül meghallgatható koncertetet. Mozart mély érzéseket kiváltó Requiem-e csendült fel.

Süttő A Közösségi Udvarház nagytermében Kun Ferenc történész, a Rákóczi Szövetség alelnöke idézte az aradi vértanuk emlékét, majd felkérésére a Rákóczi Szövetség helyi elnöke, Polhammer László tizenhárom mécsest gyújtott meg. Az ünnepség zárásaként a részvevők az udvarház könyvtárának falán megkoszorúzták az elmúlt évben avatott, a vértanuknak emléket állító táblát.

Oroszlány A Rákóczi Szövetség helyi szervezete délután emlékezett meg az aradi vértanúkról a római katolikus plébániatemplom melletti emlékműnél. A magyar nemzeti függetlenségért, a magasztos szabadságeszmékért életét adó sok ezer magyart, oldalukon szlovák, román, horvát, szerb, német, lengyel, örmény hőst és mártírt tömören jelképező aradi tizenhárom kivégzésének 162. évfordulóján a vértelen forradalom és a vérbe fojtott szabadságharc végkifejletére emlékezett többek között a szövetségi elnök V. Nagy Csaba.
– De mi volt az igazi oka, hegy az országon akkor a különböző nemzeti eredetű embereknek egy tőről fakadó azonosságtudata alakult ki, és eljutottak annak végleges állapotába is: emelt fővel, kétségbeesés nélkül az életüket adták a függetlenségért – tette fel a kérdést, majd a megfelelő tanulságot levonva kijelentette: "Századunkban és napjainkban aki alulmarad a küzdelemben, megszenvedi azt".
Ezt követően Kunstár Béla, a csákvári iskola történelemtanára szónokolt, majd Kutshi András római katolikus prépost mondott imát.
A beszédek közt Juhász Gyula csodálatos idézete hangzott el, miszerint „Tudnád-e feledni az aradi sírkert tizenhárom magasztos álmodóját?” Zárásként megkoszorúzták az emlékművet.

Dorogon a települési valamint az örmény kisebbségi önkormányzat közös megemlékezést tartottak a József Attila Művelődési Házban. Dr. Tittmann János polgármester rendhagyó ünnepi beszédében a modernitás, a posztmodernitás és a romantika, azaz a kérdező, a kétkedő és a hívő ember „tusakodásának indulatai között” értelmezte az Aradon történteket. – A vértanúk sorsa ma minden önkény, hatalmi téboly áldozatai szenvedésének, tragédiájának szimbólumaként értelmezhető – fogalmazott a városvezető.
A politikus egyértelműsítette: a nemzeti gyász napján születő gondolatok nem szűkülhetnek a „kivégzettek fölötti szomorkodó historizálásra”. Már csak azért sem – szőtte tovább a gondolatot -, mert a társadalom alakulásának korszakai nem egymástól elszigetelt tartalmakat rejtenek. Dr. Tittmann János abbéli reményének adott hangot, hogy a magyarság képes felismerni a történelem tanulságait, és azok fényében átvilágítani a jelen történéseit.
Ezt követően - zárásként - a Petőfi-iskola növendékei igen színvonalas irodalmi emlékműsorral tisztelegtek az aradi hősök emléke előtt.

Kisbér/Tárkány Míg a Balázs Dóra és Peidlné Berta Henrietta tanárnők által betanított műsort a délelőtti nagy szünetben adták elő tornatermükben a tárkányi diákok, ahol több mint százötven jelenlévő előtt idézték fel az aradi vértanúk alakját a tábornokok portrérajzait is a kezükben tartva, addig a kisbéri általános iskola 6. B osztályának tanulói Pusztainé Kiss Teréz instrukciói alapján a késő délutáni órákban tették ugyan ezt a városháza és a Wass Albert Művelődési Központ között.
Azért ezen a helyszínen, mert itt van az a 14 emlékfa, amit évekkel ezelőtt ültettek az aradi vértanúk és a Budapesten kivégzett első miniszterelnök, Batthyány Lajos emlékére. Ezeknél egy-egy mécsest is meggyújtottak, míg a mesterséges domb tetején az irodalmi színpadok legjobb hagyományait követve pergett a műsor. A zenei aláfestét az iskola kórusa biztosította Bencsik Rita tanárnő karnagyi közreműködésével, de fontos szerep jutott az intézmény igazgatónőjének szintén. Vida Gyuláné volt ugyanis az, aki a fekete lepellel leborított, jelképes koporsóra helyezett 1848-as feliratú piros csákók között meggyújtotta az emlékmécsest. A megható ünnepségek végén mindkét helyszínen elénekelték a Szózatot.

Környén harmadik alkalommal tisztelegtek a református temetőben az aradi vértanúk emléke előtt. A községben 2009 októberétől emlékeztet tizennégy fa a református temetőben azokra a honvédtisztekre, akiket az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepük miatt vittek vesztőhelyre, s a szabadságharc hőseire.
Szemeti Ferenc református tiszteletes egy, talán nem mindenki számára ismert történelmi tényt is megosztott az emlékezőkkel: Haynau táborszernagy Környétől nem is oly messze, Ácson fogalmazta meg Ferenc Józsefnek címzett előterjesztését az aradi vértanúk halálra ítélésével kapcsolatban. A tiszteletes is utolsó szavakat idézett, a tizenhármak utolsó, megrázó mondatait, melyekkel kapcsolatban így fogalmazott: nagyon, de nagyon jó lenne, ha ezek a gondolatok nem csak ezen a napon, hanem mindig a szemeink előtt lebegnének, s ez határozná meg a hazához és nemzethez való viszonyainkat.

Vértessomlón is szomorú emlékezéssel kezdődött a csütörtöki tanítási napja. Mint az már a községben hagyomány, ezúttal is a nyolcadik osztály diákjai idézték fel a vértanúk utolsó napjait.
A megemlékezést a kegyelet mécsesének meggyújtása zárta a vértessomlói iskolában.