Ütött a herék órája: a kalandot egy szúrással megúsztuk

A Vértes Expón a megyei önkormányzat elismerésben részesített egy igazi családi vállalkozást, a környei Simon Méhészetet. A cudar időjárás Simon József kaptárjait, méhcsaládjait sem kímélte. Az akácméz termelés náluk is a tizedére esett vissza.

Idő és időjárás marta úton közelítettük meg a kétszáz méhcsaládot rejtő kaptárokat. Simon József és felesége, Éva az utazás során felvilágosító előadást tartott a méhekről, a szakmáról. Hallgatva, arra az álláspontra jutottunk, bármilyen páros ujjú patást könnyebb tartani, mint ezt a csíkos potrohú „haszonállatot”.

Megtudtuk, a méhek miként szellőztetik nagy hőségben a „lakásukat”, hidegben pedig hogyan „fűtik”. Kiderült, hogy az idősebb dolgozók, életük alkonyán már nem a virágpor gyűjtésével foglalatoskodnak, hanem felderítéssel, a jó mézelő helyek felkutatásával.

Persze, hogy arra voltunk kíváncsiak, ezt az információt miként közlik a többiekkel.
– Jellegzetes tánccal igazítják útba a munkás méheket – mondta Simonné, Éva. – Ismereteink szerint a nap állásához mérten tájékozódnak és tájékoztatnak...

Mindenen átgázolva, seregnyi „láda” mellett landoltunk. Egy fasor két oldalán kaptárok.
– Nagy szerencsénk van – jegyezte meg Simon József. – Az esőzések miatt kipusztult napraforgót itt újra vetették. Valamilyen rövid tenyészidejű fajtát, amely szépen fejlődik, virágzik. Azért vándoroltunk ide, Mocsa határába a méheinkkel.

Vendéglátóink közben kezes-lábasba öltöztek. A mi kobakunkba is nyomtak egy-egy menyasszonyi fátyolra emlékeztető necc hálós kalpagot.

Közeledtünk a tetthelyre. Felerősödött a jellegzetes zümmögés, megnőtt a légi forgalom.
– Kaptárt bontunk, megvizsgáljuk a fiasítást – emelte ki Éva asszony. – Már most a jövő év állományának az alapját alapozzuk meg. Kivételes helyzet, hogy most még virágpor gyűjthető. Ilyentájt a herék ideje is lejár. A családok a télre készülnek. Vége az anyák megtermékenyítésének, így a dolgozók elűzik a heréket, nem hajlandóak tovább táplálni.

– A méz minőségét a benne található pollen százaléka és a nedvesség tartalom határozza meg – vette át a szót Simon József, miközben párja füstölővel a kezében a kaptárt nyitotta, a mézzel telt, viasszal fedett kereteket ellenőrizte. – Tamási-rendszerű rakodókaptár használunk. Ennek négy fiókja van. Kettő a fészek-, kettő pedig a mézelő. Egyben tíz keret helyezhető el. Emellett a légtér bővítésre egy menekülőtér van még kialakítva.

A kaptárkalandot egyébként sikerült egyetlen szúrással megúsznunk.

Környe határában, az utolsó épület egy pergető ház. Nyolc éve pályázaton nyert pénzből alakította ki a Simon-család. Éva asszony ismertette a régmúlt méznyerő eszközeit, majd megmutatta méhészetük büszkeségét, a fedelező gépet, amely lehántja a keretekről a mézet rejtő viaszt, valamint a dobpergetőt, amellyel rengeteg időt és fáradtságot lehet megtakarítani.
– Aki csak a pénzt látja a méhészkedésben, az bele se fogjon – hangsúlyozta Simon József. – Ezt a dolgot és a méheket is szeretni kell.