Másfél évtized a táti ispotályban

– Sokan Feri bácsiként tisztelik meg, én inkább polgármester úrnak szólítom. Ön volt Tát első, rendszerváltó polgármestere. Az első ciklusban előkészített egy nagyszerű dolgot: a Szent György Otthon – Szent János ispotályt – kezdtük a beszélgetést Kátai Ferenc hajdani polgármesterrel.
– Azt hiszem, erre az intézményre büszkék lehetünk mindannyian. Hogy én kezdtem? Nem egyedül. Közös célunk volt.

– A település nyolcszázéves, ezen belül másfél évtized nem soknak tűnik. Mégis szóba hozzuk az évfordulót.
– Azt hiszem, azért, mert az idősekről való gondoskodás, ahogyan mindenkinek a sorsa, közös ügyünk és feladatunk.

– Miért ezt a két szentet választották névadóul?
– Mert az ő alakjuk, tevékenységük, szerepük példaértékű. Intézetünk missziója változatlan: a testi, lelki, szociális jólét biztosítása, az idős emberek megfelelő gondozása, orvosi ellátása. Az ispotály az egyik legszebb, ma már kevésbé használt szavunk, mi felelevenítettük.

– Ön ma már nyugdíjas, de hihetetlenül tevékeny ember.
– Rém egyszerű: rengeteg tennivalónk van. Jó néhány olyan dologgal igyekszem foglalkozni, ami belefér a napi munkámba. Helytörténet, környezetvédelem, a templom sorsa, szépítése, közösségi életünk gazdagítása, a település kapcsolatai. Nekem nem szabad leülnöm hosszabban, mert akkor végem van. Bár nagyon büszke vagyok az ispotályra, mindannyiunk szeretetotthonára, nagyon messze vagyok attól, hogy a nyugodt, olvasós, sétálgatós, pihengetős életformát válasszam. Kátai Feri már csak ilyen ember. Nekem Tát a mindenem, az itt élők a legfontosabbak.