2010.03.21. 16:40
Negyven esztendeje muzsikálnak
A zeneoktatás kezdete természetesen nem esik egybe a zeneiskola negyven esztendővel ezelőtti „megszületésével”, de az vitathatatlan tény, hogy a ma már Menner Bernát nevét viselő intézményhez kötődő tanároknak és tanítványoknak meghatározó szerepük volt, van és lesz is abban, hogy a vizek városának kulturális élete ne csak változatos, de magas színvonalú is legyen.
A program legemlékezetesebb percei mégis azok voltak, amikor az iskola legtiszteletre méltóbb tanára, Soltész István felidézte az indulás nehézségeit, majd szólt a folyamatos fejlődésről, s kifejezte aggodalmát a jövő miatt.
Rendkívül diplomatikusan, de azért nyomatékosan felhívta a figyelmét a képviselő-testület tagjainak arra, hogy több eredménytelen döntési kísérlet után jó lenne ha mihamarabb olyan új igazgatót neveznének ki az intézmény élére, aki helybéli, már bizonyított, elfogadott, és mindent megtesz az iskoláért, mint elődei.
Mint ahogy a legelső vezető, Ágoston Margit, akit virágcsokorral is köszöntöttek a színpadon, vagy az őt követő Ocskay László, illetve az ő utóda, Tóth Gabriella. Nekik és tanártársaiknak köszönhető, hogy az indulás évében 97, jelenleg pedig 438 diákjuk ér(t) el figyelemre méltó eredményeket a megyei és országos versenyeken, néhányan pedig nemzetközi mezőnyben is.
Pedig az indulás körülményei különösen viszontagságosak voltak. A romos épületben csupán két zongorájuk, tíz kottaállványuk és pár hegedűjük volt a lelkesedésükön és tehetségükön kívül. Utóbbit viszont oly odaadóan gondozták, s gondozzák ma is, hogy minden támogatást megérdemeltek, s megérdemelnek ezután is.
Szerencsére az önkormányzat vezetői is így látják ezt, ezért új helyszínen, jobb körülményeket kívánnak biztosítani számukra a jelenleginél. Az meg majd kiderül, hogy három sikertelen próbálkozás után kap-e bizalmat igazgatóként egy olyan helybéli pályázó, akit a kiváló munkahelyi közösség eddig is elfogadott és támogatott.
