Jó szerencsét a Tilos az A-nak!

 Egyéves születésnapját ünnepli a Tilos az A webmagazin. Tatai Tibor fotóművész, grafikus a kitalálója, főszerkesztője. Milne: Micimackó című mesekönyvében foglalt értékekre utal a név. Egy titkokkal övezett parkra, emberségre, a másik elfogadására.

– A cél Tatabánya életének megörökítése, az ehhez kapcsolódó írások, műalkotások, fotók közzététele – sorolja a főszerkesztő. Hozzátette: a cikkeket az esetek többségében a szereplők maguk írják, ők adják a fotókat is. Az alkotás, az értékek felmutatása és a teremtés öröme az, aminek szeretnének a magazin hasábjain teret adni

– Bemutatjuk gyermekeinket, a park gombáit. Olvashatunk új könyvekről, bepillanthatunk kedvenceink, a kutyáink életébe. Képzeletbeli utazást tehetünk távoli tájakon, figyelemmel kísérhetjük azokat, akik városunkban, kis üzleteinkben értünk dolgoznak.
Működésükre felfigyelt a budapesti Váci Mihály kör, amely BODZA néven irodalmi rovatot indított a magazinban. Közös szerkesztésben jelennek meg hétköznapjaink hősei, a bányászok, valamint a művészek, akik itt, vagy visszahúzó szívvel, távol élnek.

– Próbáltak már elhordani egy hegyet? – kérdezte Tatai Tibor a bányásznapi táblaavatón. – Ehhez hasonló a Tilos az A szerkesztése. Mindig újabb csúcsokat találunk, együtt az alkotótársakkal. Szerencsére egyre többet, egyre szebbeket. Jóindulat, szeretet vesz körül; ennek is köszönhető ez az ünnepség.

Vasas Mihály, a BDSZ tatabányai elnöke kívánt jó szerencsét az internetes magazinnak. Bányászok – Pál Béla, Petricsek József, Pacsay Imre, dr. Vojuczki Péter – és művészek – Ladányi András, Szamódy Zsolt, Szilvási Csaba, Madár János – osztották meg gondolataikat az érdeklődőkkel.

– Több évszázadra elegendő a magyar szénvagyon – szögezte le dr. Vojuczki Péter. – Összefogásra van szükség a bányászatellenes nyomás megszüntetésére. Az ország létérdeke a bányászat rehabilitációja, megóvása. Mindig nyereséges volt ez az ágazat, a hazai szén ára a behozottnak a fele sem lett volna az utóbbi három évtizedben. A lustaság miatt van a lemaradásunk, és most nemcsak a bányászkodásra gondolok...

– Megnyittatnám újra a bányákat, legalább egy évre – mondja Madár János költő. – Leküldeném oda a politikusokat: nézzék meg, mi az a munka, tanuljanak tisztességet, becsületet. Bizony, tanulni kellene az ország „vezetőinek.” Igen, idézőjelben.

– Régen a főaknász gyermeke így köszönt a vájár apjának: Jó szerencsét! És viszont. Még az óvónő is ezt várta az óvodástól, a tanár a diáktól. Azt tanultam, hogy tisztelni kell a hagyományokat, és tovább éltetni. Eszerint érdemes élni. Kit bántott a bányászköszöntés? Kérem, sok ezer ember nevében, legyen újra Tatabányán a közintézményekben és az utcán „Jó szerencsét!” a köszöntés.

– Tizenöt évig dolgoztam itt, a föld alatt – emlékezik Ladányi András író, költő, szerkesztő. – Nagyon fontosnak tartom, hogy létrejött és egyre több emberhez eljut a Tilos az A, ez a pártoktól független, civil szerveződés.
Kattintok: www.tilos-az-a.hu. Nézegetem, olvasgatom a webmagazint. Régi ismerősökkel találkozom. Salamon Hugóval, aki a Közművelődés Háza igazgatója volt. G. Kovács Istvánnal; Gékó is népművelő, no meg az egykori Oázis Strand – ugye, emlékeznek még? – vezetője. Gengeliczky László faművessel; nem véletlen, hogy ő készítette az emléktáblát.

Szamódy Zsolt és Tarjáni Antal fotóművész képei, Papp Albert festményei – hosszú a sor, de korántsem teljes. Kedves Olvasónk, érdemes ellátogatni ide, a titkokkal teli honlapra, ahol emberséggel, jó szóval, szép gondolatokkal várnak mindenkit.