Dávid Ibolya a bányászokat éltette

 Szombaton, a tízórási megnyitóra még csak páran mentek ki a Május 1. parkba, ahol Vasas Mihály, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) helyi vezetője köszöntötte az ünneplő tatabányaiakat. Megnyitó beszédében emlékeztetett arra, az, hogy a Bányásznap minden év szeptember első vasárnapjára esik egy 1950-es törvénynek köszönhető. Akkor döntötték el, hogy az 1919-es tatabányai bányászsortűz emlékére rendezik meg az ünnepet.

A reggeli hűvös után délutánra már kisütött a nap, az emberek is kimerészkedtek a rendezvényekre. Háromkor például a Bárdos Gimnáziumnál lévő Bányász kegyeleti emlékműnél gyűltek össze sokan koszorúzni. Az ünnepségen részt vett Dávid Ibolya, az MDF elnöke is, és Ludányi Tamással, a párt helyi vezetőjével koszorút helyezett el az emlékműnél, majd az ünnepélyes menettel együtt felvonult az ipari skanzenhez.

A szabadtéri múzeumban több kiállítást is megnyitottak a szombati ünnepségen. Krajcsirovits Henrik emlékkiállításának megnyitóján Rochlitz György, a Bányász Képzőművész Kör vezetője, Bencsik János polgármester és Fűrészné Molnár Anikó múzeumigazgató is megemlékezett a „Tanár úrra”. A festménykiállítás mellett a Tatabánya történelmét bemutató képeslap-kiállítást is átadták a közönségnek.
A megnyitók és ünnepi beszédek után kulturális műsorok, majd utcabál zárta szombaton a Bányásznapot a Skanzenben.

Dávid Ibolya, az MDF elnöke körbejárta a Szabadtéri Bányászati Múzeumot. Miután megismerte a skanzent, elismerően szólt a látottakról.
- Még életemben nem jártam ehhez hasonló bányászati múzeumban. Különleges hely. Ráadásul egy régi, tatabányai bányász vezetett körbe – mondta Dávid Ibolya. Az elnök szerint minél több, a tatabányaihoz hasonló kiállítást kellene létrehozni, hogy minden gyerek megismerhesse az elődök életmódját.

- Én textiliparos családból származom, de a településünkön voltak bányászok. Emlékszem, már kisgyerekként is az egyik legnehezebb, legférfiasabb munkának tartottam az övékét. Nem ismertem az igazi bányászéletet, de az megmaradt, sok olyan osztálytársam, óvodástársam volt, aki vasárnap elköszönt az édesapjától, és csak péntek este látta őt viszont. Az ő búcsújuk mindig kicsit végleges volt – mondta. Dávid Ibolya azt is elmesélte, amikor a Ház alelnökeként Kanadában járt, az ottani házelnök egy magyar bányamérnöknek köszönte az életét. Ugyanis a mérnök gyerekével együtt többször is lógtak az iskolából, és behívatták a szüleiket.

A magyar férfi nem tudott jól angolul, ezért egy kohóban dolgozott. A gyerekeiknek pedig azt a büntetést adta, hogy egy hétig jártak vele dolgozni.
- Azt mondta, őt az a magyar bányász tanította becsületre, munkára – mesélte Dávid Ibolya.

További részletek a 24 Óra hétfői számában!