2009.06.24. 14:30
Újra támad a víz - gyenge a magyar gátrendszer
Elsőfokú árvízvédelmi készültséget hirdettek zerda reggel. A ritmus jó, meglepetés nincs, de nem nagyon örül neki senki. Háromévenként jön az árvíz északi határfolyónkon,a Dunán. Újabb és újabb csúcsokkal. Klímaváltozás? Egy természetes folyamat része? Nem tudni. De készülni mindig kell.
2006 után most újra riasztóan emelkedik a víz szintje. Az emlékezetes erőmű-viták egyik következményeként a szlovákiai oldalon végig megépültek és megerősödtek a gátak, a mi partunk gyengébb. Különösen sérülékeny két pontja, ezek egyike a táti elkerülő út alatt befolyó Únyi-patak, a másik Esztergom körzete.
Szerda délelőtt. Az éjjel elállt a eső, de Medárd hű önmagához: délelőtt és kora délután szinte folyamatosan zuhog. Kellemetlen, csípős áldás; itt, Esztergomban elsőként a Prímás-sziget kerül veszélybe. Északi fele, amin jó magas töltésen a Mária Valéria hídra vezető út húzódik, a város szerves részeként működik. A víz támadásakor itt különösen látványosan látszik, mennyire el vagyunk maradva a védekezésben.
Péntekre, szombatra hatszáz centit jeleznek; a Kossuth-hídnál, a Vízivárosban lévő mércén tizenegy órakor még nincs meg a négy méter. Ha a hatot eléri, már úszik a déli terület, víz alatt van az ivóvízbázis érintetlen zöldterülete (a kutak gépháza nem, azok magasabbak), s a hajóállomásnál is kilép medréből a folyó. Lakóház kevés van itt, de bizony a Szalma Csárda, a Kolping- (volt Úttörő-) ház, a Pézsa Tibor Sportcsarnok, a kemping egész területe, az Evezősök csónakháza, a Kis-Duna partján pedig a Zenede alsó része: úszik, ha hatszázhúsz fölé emelkedik. És van, aki hatnyolcvant jósol.
A hajóállomásnál Harsányi Imre kikötővezető és a csárdaműködtető Szalma József tanácskozik. Közben, amit lehet, már mentenek a régi barakképületből, s a vendéglős sem pihen: szervezi a költözködést. Ismerik a folyót; ő például eddig az összetolt faasztalokra rakta fel az értékes hűtőket, konyhai eszközöket. Ha még nagyobb lesz... akkor vészmenekítés.
A Palkovics-padnál még javában horgásznak; mögöttük, az Evezősök csónakháza nagyrészt kiürült. Benn Mármarosi Győző elnök:
– A hét végén versenyen lesznek a gyerekek, a hajók java nincs már itt. Benn, az épületekben ötven centit várunk. De nem is igazán ez a baj. Hanem ha lemegy a víz, itt marad az iszap. Körbe vagyunk bástyázva az építkezések alapjaiból származó földdel,a víz nem tud rendesen lefolyni. Tönkre van téve a nyarunk, nem tudunk senkit fogadni, pedig hát sokan állnak meg itt dunai evezősök egy-egy éjszakára.
Ugyanez a kempingben: ott is magas földhányások kerítésükön túl, a levezető ároktól teljesen elvágva a szép, gyepes terület. Faházaik lábakon állnak, medencéjük is magasabban van, de bizony az étterem, a vizesblokkok úszni fognak.
Hacsak az előrejelzések nem tévesek. A hajósok állandó kapcsolatban vannak a fentiekkel. Bindics István, a komp nyugdíjasa, Harsányi helyttese lemondóan legyint: Fenn, Dévénynél ma reggel három métert kaptak... Mire az ideér, együtt a Vággal, Moravával, Rábával, ha most elkezdek számolni... És Németországban esik, esik... Nem lesz könnyű!
