Csak tiszta forrásból…borút-kavalkád a vögyben

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Minden pincénél finom nedű várta a vendégeket (Fotó: R. B.)
[/caption] Hol kezdjük? Legelébb ott, hogy a ma már az ászár-neszmélyi borvidékhez tartozó völgy is a Teremtő jókedvének egyik bizonyítéka. Gyönyörű. Folytassuk ott, hogy az itt termelő gazdák nemigen hozzák máshonnan a szőlőt: sajátjukat dolgozzák fel. Harmadszor: az itt élő kisközösség tevékenysége a bizonyíték: megvan ebben az országban az esélye a normális életnek. Egy szó nem esik politikáról, annál több a barátságról, a családi, emberi kapcsolatokról, a kínált italról. S mindez olyan természetességgel, amelyben jó megmártóznia a zűrzavaros városból érkezőnek.

Már a völgy bejáratánál meglepetés fogad: fél négyre elfogyott a gravírozott kínálópohár, akkora az érdekelődés. Akad persze matricázott, abból ugyanolyan jól esik az ital. Robotka Rezsőnél kezdjük – az a természetes szívélyeség, amivel fogadja vendégeit, minden pincénél végigkísér. Vértes csillaga, zweigelt, otelló a kínálat – ezzel is bizonyítva, hogy itt (és sokaknak az otthoni, tokodi ház mellett) sok fajta megterem.

Kolbert Jánosnál alig férünk a pincébe, annyian kíváncsiak rá; hasonlóan Simon Lászlónál, akinél a vegyes fehér és vörös a menő.
Különlegesség a sorban Mechler János pincéje: több is ez már, inkább jóféle borházat idéz; vöröse, kékfrankosa pedig telitalálat.
A melegben vigyázni kell, kilépve a hűvösről megszédülhet az ember. Így a végére már csak egy marad a hazaút előtt: Bartl Zoltán biancája. Mit mondjunk: felséges…

Bartók nagy mondását nem véletlenül tűztük írásunk elejére. Itt, a tokodi Pincevölgyben a helyi szőlő, a rendkívüli klíma, a szakértelem és bizony a különlegese emberiesség találkozik össze. Jó ide kijönni; minden alkalommal árak és lehetőségek után tudakozódunk… Ideális munka- és pihenőhely lehetne.