Mélységes mély a múltak kútja - feltárják a középkori víznyelőt

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Komoly szerkezettel érkezik alulról a „beltartalom” (Fotó: Rafael Balázs)
[/caption] „Mélységes mély a múltak kútja” – így indítja hatalmas József-tetralógiáját Thomas Mann.
– Mélységes mély és gazdag az a történelem, ami egy ilyen kútban elénk tárulhat – mondja Horváth Béla, a terület gazdája, a Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeumának igazgatója. – Évtizedek óta készülünk arra, hogy ezt a különlegességet feltárjuk, bemutassuk. Nem akármilyen értékek kerülhetnek felszínre, ebben biztos vagyok.

A helyszínen a Magyar Nemzeti Múzeum, az önkormányzati minisztérium, a Tűzoltómúzeum szakemberei és a helyi tűzoltók dolgoznak. Közöttük van a Vármúzeum fiatal régésze, Tolnai Gergő; szakszerűen mutatja be a kutat:
– Egy osztrák hadmérnök, Johann Krey feltárásából, a XVIII. századból azt tudjuk, hogy ötvennégy méter mély a kút. A benne lévő vízoszlop magassága négy-öt méter – volt, mert már kiszivattyúztuk. Hogy állt benne a víz, mutatja a téveszme tarthatatlanságát: ez nem Dunavíz. A hegy vizeit gyűjtötte össze mindig is ez a kút. Hogy mennyire volt bővizű, kérdéses. De minket most nem csak ez érdekel. Hanem az is, hogy mit találhatunk itt.

605 októberében elfoglalták a törökök a várat. Ebből az időből származik egy ismeretlen, török leírás: „Esztergomnak van szandzsákbégje és kádija. Belső vára a Duna partján, igen magas helyen épülvén, vize nincsen; hanem a legalsó várban (Víziváros), egy bizonyos helyre a Dunából vizet húzván, víztartó van készítve; ezen víztartó fölött egy hengerkerék, s a víztartóból a várba menő, vastag és vékonyabb rézcsövek vannak alkalmazva. Midőn a hengert forgatják, a víz a reá gyakorolt nyomás következtében a várba folyik. Külső vára a Duna partján nagyszerű erősség. Igen szép épületek és nagy templomok vannak benne…”

A víznyerő felső részét üledékes talajba vájták, aztán komoly szikla következik; itt bizony rabszolga-módszerekkel vésték ki a feljebb köralakú, lenn kissé elformátlanodó kutat. Mikor – elsőként – ott járhattunk és fotózhattuk a kezdő lépéseket, „komolyabb” dolgok még nem kerültek elő. Egy időben lakat védte a zárólemezt; korábban rács volt itt, résein át mindenfélét bedobáltak. Az biztos, hogy a vállalkozás nem lesz haszon nélküli: egy svéd aprópénz, 1 Őre már előkerült a sok, 20. századi civilizációs hulladék mellett.

– De hát ez csak a leletanyag teteje – mondják a régészek. – Tudni kell, hogy a kút sok mindent rejthet s a víz igen jól konzervál. Bízunk abban, hogy megtaláljuk a különböző korok lenyomatait, török kori cserepeket ugyanúgy, mint akár csontokat, kőfaragványokat.
Néhány apróbb faragás már előkerült, vannak természetes képződmények is, cseppkövek, a java azonban még hátravan. Ha készen lesznek, valamilyen módon mindenképpen be kívánják mutatnia a középkori víznyerő helyet a nagyközönségnek.

A vár Achilles-sarka

A hegyi várakra általában jellemző a vízhiány. Feljegyzések szerint egy technikailag bravúros, egyszerű szerkezet látta el a várat vízzel a Duna-partról. Ez a megoldás azonban sebezhető volt. A vízművet a Veprech-torony védte, fölötte ott magasodott a vár vízibástyája. Ostrom idején ez volt a vár Achilles-sarka. Megtartásán állt vagy bukott a védelem sorsa.

Egy török leírás Esztergomról

605 októberében elfoglalták a törökök a várat. Ebből az időből származik egy ismeretlen, török leírás: „Esztergomnak van szandzsákbégje és kádija. Belső vára a Duna partján, igen magas helyen épülvén, vize nincsen; hanem a legalsó várban (Víziváros), egy bizonyos helyre a Dunából vizet húzván, víztartó van készítve; ezen víztartó fölött egy hengerkerék, s a víztartóból a várba menő, vastag és vékonyabb rézcsövek vannak alkalmazva. Midőn a hengert forgatják, a víz a reá gyakorolt nyomás következtében a várba folyik. Külső vára a Duna partján nagyszerű erősség. Igen szép épületek és nagy templomok vannak benne…” Komoly szerkezettel érkezik alulról a „beltartalom” (Fotó: Rafael Balázs) -->