Huszonhárom éve együtt a Depeche Mode rajongói banda

A tatabányai valószínűleg a Petőfi Csarnokhoz kötődő Magyarországi Depeche Mode Rajongói Klub után a második legnagyobb Depeche Mode klub az országban, amelynek 100-150 tagsági kártyával is rendelkező tagja van, ám Facebook oldalukon hatszor ennyi rajongót számlál. A 23 éves klub közönsége mára felelősségteljes felnőttekből, családos emberekből áll.

Miután a grafitszürke busz megtelt a kultikus zenekar koncertjére induló „majdnem fiatalokkal” és elindult a főváros felé, időrendi elvek mentén elsőként Dákai András alapító tagot, a Tatabányai Depeche Mode klub egykori vezetőjét faggattam a kezdetekről.

Az első bulit este tizenegyig tarthatták

– Mikor és milyen szándékok hívták életre a tatabányai klubot?
– Minden 1990. májusában kezdődött, amikor mi is megéreztük a szabadság szelét. Nem igazán tudtuk, hogyan fogjunk hozzá, hiszen akkoriban éppen csak középiskolások voltunk. De azt tudtuk, hogy szeretjük a Depeche Mode-ot és hogy szeretnénk, ha – pótolva a hiányt – Tatabányán is lenne olyan szórakozási lehetőség, ahol kedvenc zenei stílusukra bulizhatunk. Nem voltunk sokan, hatan-heten alapítottuk meg a klubot. Amikor helyet kerestünk magunknak Izingné Pruzsina Rózsa jóvoltából a Puskin művelődési ház fogadott be minket. Teljes önszerveződésben indult az egész, mindenki azt tette a klubért, amit tudott. Mi magunk jártuk be gyalogszerrel a várost és plakátoltuk ki a klub első buliját anélkül, hogy tudtuk volna, mekkora lehet az érdeklődés.

– Mekkora volt?
– Mi magunk is meglepődtünk, amikor 160-180 ember állt az ajtóban. Nem emlékszem, hány plakátot raktunk ki, de azt biztosan tudom, hogy 40 forint volt a belépő és az első buli csak 11-ig tarthatott. A zárórát később szerencsére kitolhattuk hajnalig. Hiszen a buli híre szájról-szájra terjedt, jöttek a klubba Tatáról, Oroszlányból, Környéről, Komáromból, ők pedig csak az első vonatokkal, buszokkal tudtak hazamenni. A művelődési házak vezetői is belátták, hogy jobb, ha a fiatalok náluk, meleg és őrzött helyen töltik az éjszakát, mintha kirakjuk őket az utcára. Később a klub bulijai az egész várost bejárták. Megfordultunk például az IKV ebédlőjében, az Úttörő Házban, az újvárosi Klubkönyvtárban, a KPVDSZ Művelődési Házban, de még a rendőrség kultúrtermében is. Heti, kétheti rendszerességgel találkoztunk és kialakult egy 80-100 fiatalból álló „kemény mag”, akik ha tehették, minden bulira eljöttek. A klub koncerteket tudott fogadni: az akkoriban szárnyait bontogató Bonanza Banzai, Dr. Beat, és sok helyi punk és new-wave zenekar is fellépett nálunk. Volt olyan este, amikor 2-300 ember is eljött, tele volt velünk az egész Puskin. Emellett fontosnak tartottuk, hogy a klub a zenén kívül valami pluszt is nyújtson a fiataloknak, törődjön velük. Több alkalommal hívtunk meg mentálhigiénés szakembert, akihez a problémás fiatalok fordulhattak. Megindító volt látni, hogy a feketébe öltözött fiúk és lányok ebben a közegben milyen őszintén megnyíltak egy szakembernek.

– Ahogyan a zenekarnak, úgy a klubnak is voltak a hangosabb és halkabb korszakai?
– Amikor a zenekarról kevesebbet lehetett hallani, akkor a klub is csendesebben működött. Ráadásul ez egybeesett azzal, hogy mi, alapítók is kezdtünk kiöregedni. Mindenki élte a maga életét, megházasodott, családot alapított. Az első 5 év igazán intenzív volt, de 1995 után, amikor Dave Gahan a drogokkal folytatott küzdelme miatt a zenekar életében is nagyobb volt a csönd, a klub is egyfajta tetszhalott állapotba került. Aztán fel-felmerült az igény a nosztalgiázásra, így felélesztve a klubot csináltunk 10 éves, 20 éves jubileumi bulit.

– Ezeken viszontláthattátok a „kemény magot”?
– Igen, sőt a mostaniakon is, csak éppen 23 évvel öregebben. Igaz, ezeket a 2-3 havonta rendezett bulikat már Kovács Krisztián szervezi. A 20 évesre még együtt készültünk, utána ő vette át a feladatokat, mert ő is, mi is azt láttuk, hogy bennünk, alapítókban már nincs akkora harci kedv. Benne a mai napig megvan a lendület. Az is Krisztián érdeme, hogy különbusz visz minket a koncertre. Erre biztosan nem volt még példa a városban, ahogyan arra sem, hogy egy vidéki zenei klub 23 évvel az alapítása után is él, és tagokkal teli buszt indít egy koncertre.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Már az úton is jó volt a hangulat
[/caption]

Alan Wilder írásos üdvözletet küldött Tatabányára

Félúton jártunk, amikor a klub története a múltból a jelenbe ért. Erről és a jövőről Kovács Krisztiánt kérdeztem.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a klubbal?
– A bátyám is az alapítók között volt. Az ő öccseként csöppentem a közösségbe, amelynek a kezdetektől látogatom a rendezvényeit. Amikor pedig néhány évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy a klub veszített lendületéből, megtorpant, arra gondoltam, megpróbálkozom a vezetésével. Sok minden történt azóta. Tavaly szeptemberben például személyesen találkozhattunk Alan Wilderrel, a Depeche Mode egykori tagjával, aki elküldte a klubnak az írásos üdvözletét. De Dave Gahan magyar nyelvű életrajzában is nevesítve szerepel a Tatabányai Depeche Mode Klub, a magyar rajongók, rajongói klubok pozitív példájaként. Ezekre azt gondolom, büszkék lehetünk. Ahogyan arra is, hogy megfordult nálunk a Mátyás Attila Band, és hagyományteremtő szándékkal létrehoztuk az Electro Night Live koncertsorozatot, amelyen helyi és megyei, elektronikus zenét játszó zenekarok léphetnek fel. De ezeken túl is számtalan olyan terv van a tarsolyunkban, ami országos hírt hozhat a klubnak. A rendezvényeinknek a Roxxy ad otthont én pedig igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy ezt a klubot, közösséget összefogjam. Amikor hivatalosan bejelentették, hogy a Depeche Mode május 21-én fellép Budapesten, én már tudtam, hogy a klub tagjai szervezett utazáson juthatnak majd el az eseményre. Abban csak reménykedni tudtam, hogy tele is lesz a busz.

– A klub közönségét könnyebb vagy nehezebb ma összetoborozni?
– A szervezésben, azt gondolom, könnyű dolgom van. A Tatabányai Depeche Mode Klubnak van Facebook oldala, sőt, csak ilyen oldala van, mivel a közösségi oldal létével oka fogyottá vált fenntartani a korábban évekig működő, de nehezebben frissíthető weboldalt. A Facebookon van fórumunk, megtalálhatóak a klubbal kapcsolatos friss hírek, videók, képek.

– Hányadik Depeche Mode koncerted ez a mostani?
– Bár a klub rendezvényeinek rendszeres látogatója voltam, úgy alakult, hogy nekem ez lesz az első koncertem.

– Nevezhetjük jó kezdésnek, hiszen egy országos nyereményjátékban melléd szegődött a szerencse, így a koncert előtt személyesen is találkozhatsz a zenekar tagjaival.
– Valóban és nagyon örülök a lehetőségnek. Kíváncsian várom a találkozást Dave Gahannal, Martin Gore-ral és Andy Fletcherrel. Nem tudom, mire számíthatok, de ígérem, hogy utána elmesélem, milyen volt. Meg fogom számolni a ráncaikat, hogy tudjam, hány turné van még a fiúkban, a jó kezdés után vajon hányszor utazhatok még a Tatabányai Depeche Mode Klub különbuszával a koncertjükre.

– Egy mosoly, egy kézfogás, egy-két szó elég ahhoz, hogy az ember megérezze azt a rengeteg energiát, ami ezekből a művészekből árad – ezt már a koncert után mesélte Krisztián, elárulva azt is, hogy a nyilvános rajongói találkozót követően a zenekar tagjai átvehették a legújabb, Delta Machine nagylemezért járó dupla platina lemezt a magyar kiadó képviselőitől.

– Egy mosoly, egy kézfogás, egy-két szó elég ahhoz, hogy az ember megérezze azt a rengeteg energiát, ami ezekből a művészekből árad – ezt már a koncert után mesélte Krisztián, elárulva azt is, hogy a nyilvános rajongói találkozót követően a zenekar tagjai átvehették a legújabb, Delta Machine nagylemezért járó dupla platina lemezt a magyar kiadó képviselőitől. Már az úton is jó volt a hangulat -->