2011.07.15. 17:17
A meggyilkolt nő tudta, hogy exe bántani akarja
A nyílt utcán szúrtak meg egy ászári asszonyt, aki a kórházba szállítás közben elhunyt. Az adatgyűjtés során felmerült információk alapján a gyanú a volt élettársára terelődött, akit egy kisbéri sörözőből állították elő.
Néhány mécses emlékeztet a csütörtöki tragédiára
[/caption]Kettőszázhúsz karakter. Nem egész másfél sms-nyi szövegben összefoglalható egy emberi élet vége. A rendőrségi sajtóközlemény pontos és tárgyilagos, kiderül belőle a hol (Ászáron a nyílt utcán), kiderül belőle a kit (40 éves ászári asszonyt), a mikor (csütörtökön hajnalban), a mivel (12 cm hosszúságú kés). Megtudjuk azt is, hogy a gyanú szerint ki tette (a volt élettárs – jogerőig persze az ártatlanság vélelmével!), akit egy kisbéri sörözőből állítottak elő és azt is, hogy őrizetbe vették és a rendőrség kezdeményezte a férfi előzetes letartóztatását. Mégsem derül ki belőle semmi.
Az ingerküszöbünk egyre magasabbra kerül, naponta halljuk a híradóban, hogy megölte, megfojtotta, elütötte, meghalt, halálosan megsérült, eltűnt... Első pillanatra nem is tud az ember mit kezdeni a hírrel, nem ismered, nem rokonod, de címlapsztori...
Irtózatos a meleg. Süvít a szél, a nap pedig éppen úgy süt, mint tegnap és azelőtt. Csak annyit tudunk, hogy a férfit egy kisbéri sörözőben kapták el. Elkezdünk információt gyűjteni, vajon hol kaphatunk pontosabb információkat. „Tudja, a gyilkosság...”. Csak kicsúszik az ember száján, puffan a melegben. Nem rég megöltek valakit.
Kisbéren megtudjuk, melyik sörözőről van szó. Gyűlnek az információk.
– Olyan volt, mint az akciófilmekben – mondja az alkalmazott, aki ott volt a rajtaütéskor. – Pár pillanat alatt történt minden. Lefektették a földre, megmotozták és már vitték is.
Elmondja, az csak a szóbeszéd, hogy a tettes (tessék hozzáérteni minden mondatban, hogy a feltételezett, mert ugye az ártatlanság vélelme...) véres lett volna, amikor bejött a kocsmába.
– Nem látszódott rajta semmi, csak kicsit fáradtnak tűnt – mondja a pultos. – Nem volt törzsvendég, néha szoktuk erre látni.
Az asztalnál egy úr ül. Eddig csak figyelt, végül megszólít.
– Nálam dolgozott – töri meg a pillanatnyi csendet. – Alkalmi munkákat vállalt, ügyes kezű volt, a villanyt szerelte.
Elmondja, úgy tudja, ment a huzavona az élettársával a házról, a gyilkosság előtt volt a tárgyalás.
– Az utóbbi napokban már nem értem utol telefonon – teszi hozzá.
Utunk Ászárra visz. Mivel nem tudjuk, merre menjünk, ismét segítséget kérünk, ezúttal egy ottani ivóban. A gyilkosság szó megint tompán puffan a melegben.
...
Ott állunk a mécsesek mellett. Alig egy napja, itt egy asszony feküdt, halálos sebbel a testén. De az élet ma éppen úgy megy, mint tegnap és azelőtt...
– Mikor mi ideértünk, már el is vitte a mentő – mondja egy idősebb asszony, akitől túl sok információt nem tudunk meg, de rámutat egy portára. – Ott próbálkozzanak! Ők rokonok.
Egymásra nézünk útitársammal. Címlapsztori, de mégis... Meghalt. Mit kérdezhet ilyenkor az ember a rokonoktól... Végül egy fiatalabb lány vesz észre minket, hogy a kerítésnél serteperélünk.
– Ügyeket mentek intézni – tudjuk meg a család többi tagjáról. Lesütjük a szemünket. Hogyan lehet ilyet megkérdezni... Végül megtudjuk.
A férfi már a tárgyaláson fenyegetőzött. A nő érezte a bajt, ezért is aludt a rokonoknál. A férfi csütörtök hajnalban már várta. A sikoltásra ébredtek. Mentő, rendőrök. Kisbéren pedig a bilincs.
A lány szemében könnyek gyűlnek.
Őszinte részvétünk.
Elsomfordálunk. A lány visszamegy a házba. Még vetünk egy kósza pillanatást a mécsesekre, néhányban még táncol a láng. A feltételezett gyilkos a rács mögött, mi leszállítottuk a címlapsztorit, pár napig még erről beszél a környék, de ennyi. Pedig...
A nő meghalt. Tizenhárom karakter...
