„A zene mindenhez erőt ad”

– Hányadik újrakezdés ez az életében?
– A szakmában ez a harmadik olyan helyzet, amikor új korszak kezdődik, az első a Hungária, a második a Dolly Roll volt és most ez a harmadik a Dolly Plussz.

– A váltások megviselik, vagy inspirálják inkább?
– A legkisebb változást is nagyon nehezen viselem. Hosszú idő, amire el tudok engedni nekem fontos helyzeteket. Utána persze már inspirál, hiszen ezek megújulást is hoznak.

– Pedig előadóművészként, ennyi idő alatt nyilván hozzászokhatott, hogy alkalmazkodni kell.
– Az a fajta állandóság és biztonság, amit számomra a szüleim és a családunk jelentett, nagyon meghatározó volt az életemben. Az apukám és az anyukám hatvannégy évig éltek házasságban. Csodálatos házasságban. Valóban harmónia és nyugalom jellemezte az életünket. Valószínűleg azért is visel meg minden konfliktus vagy olyan helyzet, ami kizökkent a nyugalomból. Ugyanakkor feltehetően éppen ettől olyan a lelki teherbíró képességem, hogy végül mégis mindennek meglátom a jó oldalát, és fel tudok állni a veszteségek után is.

– Akkor az meg sem fordult a fejében, hogy most itt befejezi a zenei pályafutását?
– Nem. Én erre tettem fel az életemet, de nem azért, mert nem volt más választásom. Azért, mert az első perctől fogva úgy érzem, hogy nekem a színpadon van a legjobb helyem, az az életem. Saját magamért, azért az örömért vagyok ott, amit ez számomra jelent.

– És ez az egész annak a véletlennek volt köszönhető, hogy a gimiben összetalálkozott Fenyő Miklóssal.
– Igen, habár nem hiszek a véletlenekben. Ez volt az én életutam. Másodikos gimnazista voltam, amikor megismertem. Úgy, hogy az első zenekarával, a Devilsszel ott próbáltak a sulinkban. Volt egy klubszoba, és egyszer meghallottam, mit zenélnek. Bementem és a harmadik szám után már a zongoránál ültem, mert pont a kedvencemet nem játszották, úgyhogy megmutattam nekik. Mikinek leesett az álla, és barátok lettünk. Rengeteget lógtunk együtt. Aztán elsodort bennünket az élet egymás útjából, mire 1979-ben újra felhívott és mondta, hogy énekesnőt keres az új együttesébe, innen pedig már ismert a történet folytatása.

– Mit csinált akkor éppen, hol találta meg magát?
– Otthon keresett, anyukám mondta egyik este, amikor hazaértem, hogy hívott a Fenyő és beszélni akar velem. Nem gondoltam, hogy ekkora hatással lesz az egész életemre az a telefonhívás. Akkor én éppen civil pályán mozogtam, a mentőszolgálat igazgatóságán voltam előadó.

– Pedig akkor már előadóművész is lehetett volna. A gimi után elsőre felvették a színművészetire. Az igaz, hogy Schütz Ila miatt nem lett végül színésznő?
– Dehogy! A maximalizmusom miatt nem lettem színésznő, azt hiszem, de ez akkor nem volt ennyire tudatos. A gimiben hatalmas balhé közepette beírtam első helyre a színművészetit. Kicsit későn érő típus lehettem, 18 évesen életem a lázadó korszakomat, ami ennek az egyik megnyilvánulása volt. Matematikusnak szántak ugyanis a szüleim, és a gimnáziumi tanáraim is elkönyvelték ezt. Az, hogy színésznő legyek, kiverte a biztosítékot. Felvettek, Oszter Sándorral, Paudits Bélával, Cserhalmi Györggyel jártam egy évfolyamra. Úgy álltam neki, mint minden másnak: úgy képzeltem, én leszek a legjobb, az ország legnagyobb színésznője. Aztán ahogy megismertem a többiek képességeit, fogyott a lendület, én pedig ilyen szempontból nem vagyok túl türelmes. Főleg miután mondogatták, hogy egy évfolyammal fölöttem jár egy lány, aki istenien tehetséges. Schütz Ila volt. Gyorsan beláttam, hogy kicsit hasonló karakterként kettőnk közül ő nagyobb színésznő lehet, ráadásul előbb is végez, mint én. Egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a hirtelen ötlet a színművészetivel mégsem volt olyan jó ötlet. Onnantól nagyon link voltam. Igaz, a következő vizsgára még felkészültem, de eltanácsoltak.

– Az a pillanat megvan, amikor tudatosult, hogy igazából énekesnő akar lenni?
– Persze. 1979-ben, a Műszaki Egyetem E-Klubjában történt. A Hungáriának kellett egy énekesnő egy külföldi turnéhoz, de, ahogy a fiúk mesélték, egyik akkor befutott csaj sem állt velük szóba, pedig többeket megkerestek. Fenyő Miki viszont folyamatosan emlegetett engem, mire Zoli mondta neki, hogy ne mondogassa, hívjon el és próbálják ki, működöm-e a színpadon. Hívott. Annál jobban azóta sem izgultam életemben, felvettem a legjobb kosztümöm, megérkeztem, és ott állt velem szemben öt hosszú hajú, napszemüveges, kockás öltönyös, laza fickó. Nagyon furcsán éreztem magam, de szerencsére gyorsan elkezdtem énekelni, és ettől mindenki nagyon megnyugodott. Pár hét múlva ott, az E-Klubban léptem fel velük először, ők is akkor debütáltak közönség előtt. Megráztam a hajam, elkezdtem énekelni, és az első hangtól tudtam, hogy mindig ezt akartam. A közönség imádta, amit csináltunk, egyértelmű volt, hogy valami fantasztikus siker indult az útjára.

– Hétfő reggel bement és felmondott a mentőknél?
– Nem, ameddig bírtam, csináltam azt is, aztán, amikor már fizikai képtelenség volt a fellépések miatt, sajnos választanom kellett, 1980. decem­ber 31-én felmondtam.

– Hatalmas siker volt. Miért lett vége olyan hirtelen a Hungáriának?
– Talán éppen a siker miatt. Hat dudás egy csárdában nem sokáig fér meg. Nagyon tehetséges zenész volt mindenki abban a csapatban. Képzett zenész és kiváló énekes, hatszólamú vokált tudtunk énekelni bármikor, próba nélkül, lendületből. Amíg húzni kellett és vágytuk a sikert, ezek az erők összeadódtak és nagyon magasra vittek, de később ezek az erők el is szakítottak. Tulajdonképpen törvényszerűen történt.

– Annak idején nagy felhajtással egy Friderikusz Showban békültek ki Fenyő Miklóssal. Az csak a show része volt, vagy tényleg nem beszéltek 11 évig?
– Tényleg nem beszéltünk. A műsorban persze biztosra mentek, volt előtte egy egyeztetés, de ott békültünk ki.

– Ekkora törést jelentett az önben?
– Igen. Zöldfülűként kerültem bele ebbe a világba, és mire úgy éreztem, jó helyem van benne, feloszlott a zenekar. Nagyon fájt. Haragudtam. Ettől függetlenül mindig elismertem Fenyő tehetségét. És ma már felértékelődött az a tulajdonsága is, hogy mindent a szemembe mondott el, és nem a hátam mögött.

– Sokáig nem voltak munka nélkül, hiszen gyakorlatilag leültek a Hungária tagjai, és Fenyő nélkül szinte azonnal megalakult a Dolly Roll.
– Persze innen a távolból egyszerűnek tűnik, de akkor nem volt az. Semmi garancia nem volt arra, hogy helyet találunk a piacon, volt egy lemezgyár, és akit nem adtak ki, az halott volt. Szerencsésen alakult minden, a közönség jött velünk és megint odatettük azokat az energiákat. Mindenki meg akarta mutatni, hogy összejön nekünk újból minden.

– Ez sikerült is. Még a Hungáriánál is népszerűbbek lettek.
– A Hunginál nem lehetett népszerűbbnek lenni, de a siker valóban nagyon jött, aztán három lemezünkből két és fél év alatt eladtunk több mint egymillió példányt. Ez azóta is rekord, talán Záray–Vámosi csinált hasonlót, de ők is tíz év alatt. A Dolly Roll több mint ötmillió lemezt adott el, és 34 évig létezett. Hihetetlen is.

– Ehhez képest mintha nagyon szemérmesen élte volna meg ezt. Sosem voltak tele az újságok a magánéletével, nem szerepelt minden héten a tévében.
– Szerintem én maradtam, aki voltam. Azért ne felejtsük el, hogy felnőtt emberként, civil pályáról kerültem a szakmába, és akkoriban nem is volt olyan sztárkultusz, mint manapság. Másmilyen volt. Tény azonban, hogy évekig lesütött szemmel adtam autogramot is, olyan zavarban voltam. Zárkózottá tett, hogy sosem tudtam, nekem, vagy Dollynak, az énekesnőnek szól az emberek érdeklődése. Aztán amikor 1992-ben megismertem Wanda Jackson nyolcszoros Grammy-díjas énekesnőt, rájöttem, hogy minden rendben velem. Annak ellenére, hogy hatalmas sztár, a mai napig koncertezik a világban, nagyon közvetlen, egyszerű és természetes ember. Nem törvényszerű, hogy egy művésznek el kell ájulnia önmagától.Óriási ajándék volt a sorstól, hogy megismerhettem.

– Jáger Gyula hogyan reagált, amikor elmondta neki, hogy vele énekelne tovább?
– Nagyon örült. Alig jutott szóhoz, majd elájult a meglepetéstől és az örömtől. Tíz éve ismerem őt, mióta először láttam, tudom, hogy megvan benne az a képesség, ami ehhez a műfajhoz elengedhetetlen, már akkor terveztük a közös munkát, és most végre eljött a megvalósítás pillanata.

– Az új zenekar, a Dolly Plusssz tagjait hogyan találta meg?
– A cél az volt, hogy azt az életérzést, amit a 80-as évek három teherautós, nagy országjáró turnéi jelentettek, visszahozzam. Egy jó ideje hiányzik nekem az a fajta fergeteges, látványos színpadi show-műsor, ami korábban volt. A zenészeket ismertem, vagy dolgoztunk már együtt. Képzettek, tapasztaltak, de még fiatalok, nagyon jó csapat. Hosszú stúdiómunkák és próbák végén járunk. A legfontosabb számunkra a hangzás, a zene, mert az mindenhez erőt ad, és amíg ezt érzem, csinálom.

Névjegy:

Dolly

Budapesten született, május 21-én.

1965-ben ismerte meg Fenyő Miklóst.
1979-ben csatlakozott a Hungáriához.
1983-ban megszületett a Dolly Roll: Dolly, Flipper Öcsi, Novai Gábor, Kékes Zoltán, Fekete Gyula, Zsoldos Gábor.
2000-ben jelent meg első önálló
albuma.
Kékes Zoltán halála után a Dolly Roll 34 év után megszűnt. 2017 máju­sában megalakult a Dolly Plusssz.
32 lemezen szerepel, több mint hatmillió példán