Szabadítsuk fel az uniót!

Fogalmam sincsen, másoknak milyenek a tapasztalataik, én mindenesetre kezdem egyre inkább úgy látni, hogy a kormányközeli sajtónál ténykedők nem kis hányada egész egyszerűen képtelen pszichésen feldolgozni azt a konfliktust, ami mostanság az Európai Unió és Magyarország között feszül, és amely olykor különös, máskor meg röhejes eszmefuttatásokra készteti a jobboldali média kiválóságait. Mint történt az a Magyar Hírlapot szolgáló Sinkovics Ferenc esetében, aki a „Nem mi züllöttünk el” című terjedelmes publicisztikájában egyfelől alaposan leszedi a keresztvizet az immáron kis  hazánk „ellenségének” számító EU-ról, másfelől azt is elárulja, mit kellene tennünk jelen helyzetben. Nos, írásának elején Sinkovics nemcsak felteszi a kérdést, „vajon miben reménykedtek azok, akik mindenáron a németek hajójához akarták kötni az ország csónakját a második világháború előtt”, de nyomban meg is válaszolja, mondván, „reménykedhettek akármiben, ma már tudni lehet, hogy Magyarországból egy tartomány lett volna, élén a német helytartóval”, hogy egy rövid átkötést követően („az úgynevezett német csatlakozás nem jött be”) eljusson addig a felismerésig, miszerint a lengyel–magyar barátságon kívül nincs olyan szövetség a világon – az EU  bizonyosan nem ilyen –, amelyben Magyarország megtalálná önmagát és boldogulását. Ezután a sérelmek („a magyar mezőgazdaság ugyanis csak 25 százalékos támogatást kaphatott a szerződés szerint, szemben például a francia agrárium 100 százalékos támogatásával”), no, és természetesen a szokásos összeesküvés-elméletek felsorakoztatása következik („annak lehetünk a tanúi, hogy a nemzetközi pénzhatalom ügynökei megszállták az EU intézményrendszerét, és eluralták a döntéshozói mechanizmusát; itt van például Manuel Barroso, aki maoistaként kezdte politikai pályafutását, hosszú ideig élt az Egyesült Államokban”, és aki „az Egyesült Államokból induló GMO-s nyomulás egyik legszorgosabb ajtónyitogatója Európában”), majd jön a lehetséges két megoldás. Az egyik az unióból való kilépés, a másik viszont „az EU visszafoglalása és felszabadítása, ha találnánk hozzá szövetségeseket”.

Nos, nem kell hozzá iszonyúan nagy éleslátás, hogy rájöjjünk, miközben a forradalmi kormánypárt Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével egyfajta „kinn is vagyok, benn is vagyok” játékot próbál játszani az EU-val (amikor csak lehet, keménykednek egy sort – elvégre a választópolgárok szeretik a kuruckodást –, ám ahogyan komolyodik a helyzet, rögtön visszavonulót fújnak), aközben a jobboldali sajtómunkások egy része jóval radikálisabb, szinte már jobbikos húrokat penget, nagyon is komolyan fontolgatva azt a lehetőséget, hogy hazánk kiválik a velünk „mostohán” bánó szövetségből. Ám a kilépéssel kacérkodók vagy az azt szorgalmazók gondolkodása meg is áll ennél a pontnál, arról ugyanis soha, így a Sinkovics-írásban sem esik szó – egyáltalán nem véletlenül –, hogy milyen következményei lennének az unióból való távozásunknak, és hogy miként is kellene elképzelnünk az ország jövőjét immáron az EU-n kívül. Nem véletlenül, mondtam az imént, ugyanis az asztalt csapkodóknak, a leghangosabban ordítozóknak halvány fogalmuk sincs, hogyan boldogulnánk az új viszonyok közepette (a Jobbik által emlegetett Turáni Uniót és az ehhez hasonló hülyeségeket nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk), arról pedig pláne nem szívesen beszél senki, hogy az EU-val való szakítás miféle hatást gyakorolna – többek között – a forint árfolyamára, hogy a tömegesen megszűnő munkahelyeket már ne is említsük. No, és persze, van még egy sajátosságuk az uniót „a gonosz birodalma”-ként bemutató írásoknak..., jelesül, hogy azok az EU-val való viszonyunk megromlásáért kizárólag a szövetséget teszik felelőssé (lásd a Sinkovics-dolgozat címét: „Nem mi züllöttünk el”..., hanem ugye, az unió), azt sugallva, hogy a ma született bárányként viselkedő, kokit és sallert is csak kényszerből osztogató Orbán-kabinet a világon semmiről sem tehet. Ami pedig az EU „visszafoglalását és felszabadítását” illeti..., nos, nem kell elkeseredni, ehhez egészen biztosan találunk szövetségeseket. Elvégre ki ne fogna össze szívesen az orbáni Magyarországgal.