Bohócdoktorok

Mielőtt a Schmitt Pál elhíresült kisdoktori disszertációját vizsgáló bizottság tegnap nyilvánosságra hozott jelentésében elmerülnénk – amit egyébként nem egy sajtótájékoztató keretében ismertettek, miként azt annak idején megígérték (valószínűleg, mert egy sajtótájékoztatón kérdezni is lehetett volna), hanem a Semmelweis Egyetem honlapján tettek közzé, először is örökítsük meg a minden bizonnyal hálás utókor számára azoknak az idáig ismeretlen személyeknek a nevét, akik több hónapi vizsgálódás után ezt a rendkívül „bátor” és „szókimondó” jelentést összeütötték. Az „ötök” tehát a következők: Tóth Miklós, az egyetem sporttudományi karának dékánja, Rácz Károly, az egyetem doktori iskolájának vezetője, Gombocz János, a  SOTE testnevelés-elmélet és pedagógiai tanszékének tagja, Kovács Etele az egyetem atlétikai tanszékének docense, végül Fluck Ákos ügyvéd. Nos, miután a bizottság mindössze háromoldalas összefoglalója ezernyi helyen fellelhető, már csak amiatt sem fárasztanám Önöket a részletekkel, mivel a lényeg pár mondatban elmesélhető. Mert bár a bizottság megállapította, hogy az értekezés a 34. oldalától az 50. oldaláig teljes szövegazonosságot mutat Klaus Heinemann: Sport, the third Millenium című munkájának egy bizonyos részével, valamint, hogy a dolgozat további, mintegy 180 oldala részleges megegyezést mutat egy bolgár sporkutató, nevezetesen Nikolaj Georgiev művével, végül arra a következtetésre jutottak, hogy a doktori eljárás a feltárt eljárási hiányosságokkal ugyan, de – idézem – „formailag megfelelt az akkor önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának A dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, bár annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, és így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak”.

Nos, hadd valljam be őszintén, engem (és bizonnyal még sokakat) sem az nem érdekel, hogy – amint az kiderült – a Fideszt nagyon megnyugtatta a bizottság állásfoglalása, sem az, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt azt reméli, innentől kezdve véget érnek majd majd az államdő elleni „politikai támadások”, hisz bármily szépen is próbálták becsomagolni véleményüket az „ítészek”, ettől a tény még tény marad: Schmitt Pál köztársasági elnök az 1992-es kisdoktori disszertációjának döntő részét egészen egyszerűen összeollózta, vagyis lopta. És ezen nem segít az sem, ha a kormánypártok (és persze, maga a Schmittet „kitaláló” Orbán) kiállnak mellette, valamint, hogy sikerült egy olyan bizottságot összerakni, amely „Plagi bácsi” tisztára mosása érdekében nem csupán a saját, de – ami ennél sokkal rosszabb – a Semmelweis Egyetem, sőt, Magyarország tekintélyét is hajlandó minden további nélkül lejáratni. És bár a rosszindulatúak (noha ma már inkább jól értesülteknek kellene őket nevezni) az elejétől fogva azt mondták, a nem egykönnyen összeállított bizottság afféle „plagizált is, meg nem is” ítéletet  fog hozni, jómagam egy percig sem hittem volna, hogy ezek az egyetemi emberek – akiket immár besorolhatunk „A Nemzet Bohócdoktora” mellé – nemcsak a magyar, de a nemzetközi közvéleményt is ennyire simán arcul merik köpni. A félreértések elkerülése végett itt szeretném megjegyezni, hogy noha a tényfeltáró bizottság állásfoglalása még csak véletlenül sem jelenti azt, hogy a köztársasági elnök doktori címét meg kell hagyni (erről  a Doktori Tanács hivatott dönteni), bármekkora összegben fogadnék arra, hogy a Schmitt neve előtti két betűt – legalábbis egyelőre – nem fenyegeti semmi. Ahhoz ugyanis, hogy ez másként legyen, mindenekelőtt az Orbán Viktor csalhatatlanságáról szóló dogmával kellene leszámolni.

P. S.: A legtöbb országban Schmitt Pál köztársasági elnök már a lemondó levelét írná, vagy találna egyet, amit lemásolhat – írja az Economist című brit gazdasági lap blogja, megállapítva, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azon ígérete, miszerint „nem leszünk következmények nélküli ország”, az államfőre nem vonatkozik.