Hírek

2012.03.28. 05:56

Bohócdoktorok

Bár a rosszindulatúak (vagy inkább a jól értesültek?) a kezdetektől fogva azt mondták, a Tisztára Mosó Bizottság afféle „plagizált is, meg nem is” ítéletet fog hozni, magam egy percig sem hittem, hogy ezek az egyetemi emberek – akiket immár besorolhatunk „A Nemzet Bohócdoktora” mellé – nemcsak a magyar, de a nemzetközi közvéleményt is arcul merik köpni.

Stanga István

Mielőtt a Schmitt Pál elhíresült kisdoktori disszertációját vizsgáló bizottság tegnap nyilvánosságra hozott jelentésében elmerülnénk – amit egyébként nem egy sajtótájékoztató keretében ismertettek, miként azt annak idején megígérték (valószínűleg, mert egy sajtótájékoztatón kérdezni is lehetett volna), hanem a Semmelweis Egyetem honlapján tettek közzé, először is örökítsük meg a minden bizonnyal hálás utókor számára azoknak az idáig ismeretlen személyeknek a nevét, akik több hónapi vizsgálódás után ezt a rendkívül „bátor” és „szókimondó” jelentést összeütötték. Az „ötök” tehát a következők: Tóth Miklós, az egyetem sporttudományi karának dékánja, Rácz Károly, az egyetem doktori iskolájának vezetője, Gombocz János, a  SOTE testnevelés-elmélet és pedagógiai tanszékének tagja, Kovács Etele az egyetem atlétikai tanszékének docense, végül Fluck Ákos ügyvéd. Nos, miután a bizottság mindössze háromoldalas összefoglalója ezernyi helyen fellelhető, már csak amiatt sem fárasztanám Önöket a részletekkel, mivel a lényeg pár mondatban elmesélhető. Mert bár a bizottság megállapította, hogy az értekezés a 34. oldalától az 50. oldaláig teljes szövegazonosságot mutat Klaus Heinemann: Sport, the third Millenium című munkájának egy bizonyos részével, valamint, hogy a dolgozat további, mintegy 180 oldala részleges megegyezést mutat egy bolgár sporkutató, nevezetesen Nikolaj Georgiev művével, végül arra a következtetésre jutottak, hogy a doktori eljárás a feltárt eljárási hiányosságokkal ugyan, de – idézem – „formailag megfelelt az akkor önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának A dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, bár annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, és így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak”.

Nos, hadd valljam be őszintén, engem (és bizonnyal még sokakat) sem az nem érdekel, hogy – amint az kiderült – a Fideszt nagyon megnyugtatta a bizottság állásfoglalása, sem az, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt azt reméli, innentől kezdve véget érnek majd majd az államdő elleni „politikai támadások”, hisz bármily szépen is próbálták becsomagolni véleményüket az „ítészek”, ettől a tény még tény marad: Schmitt Pál köztársasági elnök az 1992-es kisdoktori disszertációjának döntő részét egészen egyszerűen összeollózta, vagyis lopta. És ezen nem segít az sem, ha a kormánypártok (és persze, maga a Schmittet „kitaláló” Orbán) kiállnak mellette, valamint, hogy sikerült egy olyan bizottságot összerakni, amely „Plagi bácsi” tisztára mosása érdekében nem csupán a saját, de – ami ennél sokkal rosszabb – a Semmelweis Egyetem, sőt, Magyarország tekintélyét is hajlandó minden további nélkül lejáratni. És bár a rosszindulatúak (noha ma már inkább jól értesülteknek kellene őket nevezni) az elejétől fogva azt mondták, a nem egykönnyen összeállított bizottság afféle „plagizált is, meg nem is” ítéletet  fog hozni, jómagam egy percig sem hittem volna, hogy ezek az egyetemi emberek – akiket immár besorolhatunk „A Nemzet Bohócdoktora” mellé – nemcsak a magyar, de a nemzetközi közvéleményt is ennyire simán arcul merik köpni. A félreértések elkerülése végett itt szeretném megjegyezni, hogy noha a tényfeltáró bizottság állásfoglalása még csak véletlenül sem jelenti azt, hogy a köztársasági elnök doktori címét meg kell hagyni (erről  a Doktori Tanács hivatott dönteni), bármekkora összegben fogadnék arra, hogy a Schmitt neve előtti két betűt – legalábbis egyelőre – nem fenyegeti semmi. Ahhoz ugyanis, hogy ez másként legyen, mindenekelőtt az Orbán Viktor csalhatatlanságáról szóló dogmával kellene leszámolni.

P. S.: A legtöbb országban Schmitt Pál köztársasági elnök már a lemondó levelét írná, vagy találna egyet, amit lemásolhat – írja az Economist című brit gazdasági lap blogja, megállapítva, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azon ígérete, miszerint „nem leszünk következmények nélküli ország”, az államfőre nem vonatkozik. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!