Az egyház malmai

Hír: – Váltsunk irányt, elég volt a hallgatásból! – mondta Francois Xavier Dumortier, a római Pápai Gergely Egyetem vezetője annak a négynapos konferenciának a zárónapján, amelyet a papok által elkövetett szexuális visszaélésekről rendeztek a múlt héten, s amelynek résztvevői az egyház megújulását, az áldozatok védelmét, a sajtóval való kapcsolatok mielőbbi rendezését és polgári hatóságokkal való együttműködést szorgalmazták.     

Úgy hiszem, amikor a 2000-es évek legelején a bostoni egyházkerületben nyilvánosságra kerültek azok a szexuális zaklatási históriák, amelyek még az előző évtizedekben történtek, és amelyek áldozatai ilyen-olyan egyházi intézetekben tanuló fiatalkorú növendékek voltak, aligha gondolta bárki is, hogy mindennek következtében olyan méretű botrány tör majd ki, amit az egyház vezetői maguk is az amerikai katolicizmus legmélyebb válságának minősítettek. Hogy ez utóbbi megállapítás egyáltalán nem eltúlzott, azt jól mutatják a számok, amelyek szerint 1950 óta az amerikai püspökségekre 6.000 pap ellen mintegy 16 ezer panasz futott be szexuális molesztálások miatt (ezek legnagyobb része az 1970-es évekhez kapcsolódik), továbbá, hogy az egyház horribilis – becslések szerint úgy 3 milliárd (!) dollárnyi – kárpótlást fizetett ki az áldozatok számára. Ilyen előzmények után aligha csodálkozhatunk azon, hogy az Egyesült Államokban egészen a mai napig tart a vita arról, hogy vajon kiket és milyen mértékben terhel a felelősség a történtekért, és hogy sorra születnek azok a tanulmányok, amelyek az  okokat próbálják meg felderíteni. Hogy mást ne mondjak, ott van a többi között a New York-i John Jay College of Criminal Justice kutatóinak most kezembe került elemzése, aminek az elkészítésére az amerikai katolikus püspökök adtak megbízást, és amely szerint az egyházon belüli szexuális molesztálások korántsem a papi nőtlenségnek vagy a homoszexualitásnak tudhatók be, de még csak annak sem, hogy a papság kizárólag férfiakból áll. A jelentés szerző úgy vélik, a bajok az 1940-50-es években felszentelt papok helytelen szemináriumi felkészítésére vezethetők vissza, amelynek „köszönhetően” az érintettek – akkor már közösségek lelkipásztoraiként –képtelenek voltak eligazodni és megfelelően helytállni az 1960-70-es évek szociális zűrzavarában, amikor is a bűnözés és a különféle eltévelyedések drámai méreteket öltöttek.

Nos, talán mondanom sem kell, hogy a tanulmány sokakat feháborított. És nem elsősorban a liberálisokat, akik szerint az egyházfiak átal elkövetett szexuális bűncselekmények a papi nőtlenségben gyökereznek, avagy épp a konzervatívokat, akik viszont a homoszexualitásban látják a problémák legfőbb okát, mint inkább a visszaélések áldozatainak a képviselőit, akik most azt mondják, a jelentés egyszerűen elfogadhatatlan, mivel kizárólag a papokat teszi felelőssé, „elfeledkezve” azokról a püspökökről, akiknek a mgalkuvó magatartása és elvtelensége (más megközelítésben: bűnsegédi szerepe) tette lehetővé, hogy a példátlanul súlyos visszaélések nem ritkán hosszú-hosszú évtizedekig felderítetlenek maradjanak. És hát, valóban..., melyikünk ne tudna akár a közeli múltból is olyan honi történetet említeni, amelyben nagyon magas rangú egyházi vezetők nemhogy nem jelezték a tudomásukra jutott visszaéléseket a családoknak és a rendőrségnek, de –nagyon kevés kivételtől eltekintve – „falaztak” a gyermekeket molesztáló  beosztottjaiknak, azt is lehetővé téve, hogy azok továbbra is a helyükön maradhassanak. És bár – amint az közismert – a Vatikán nem oly régen  kérte (szólította?) fel a püspököket arra, hogy sürgősen dolgozzanak ki új intézkedéseket az egyházon belüli szexuális visszaélések megelőzésére és megtorlására, magam úgy vélem, az ilyesféle erőfeszítések mindaddig teljesen eredménytelen lesznek, amíg a püspöki kar tagjai körében nem megy végbe az a fajta szemléletváltás, amely a szennyes takargatásnál, a bűn pártolásánál fontosabbnak tartja a kínos ügyek feltárását, illetve a vétesek szigorú felelősségre vonását. Ám erős a gyanúm, hogy erre nem egyhamar kerül sor. Mert nemcsak Isten, de az egyház malmai is lassan őrölnek.