2011.07.14. 05:43

Állást ért a szalámilopás

Ha a közelmúltban bolti szarkává vált Bakács Tibor esetének a tanulságait kellene egyetlen mondatban összefoglalnom, azt mondanám, bár a lopás meglehetősen csúnya dolog, olykor-olykor nemcsak kifizetődő lehet, de akár még egy zsíros állást is hozhat.

Stanga István

Szó ami szó, nem tartott túl sokáig Bakács Tibor azon ígérete, hogy ebben az életben a médiának még csak a környékére sem megy, hiszen a sajtó nemrégiben röppentette fel azt a furcsa hírt, miszerint a szalámilopásáról elhíresült, és egy ideje amolyan lecsúszott celebként működő újságíró egy amerikai üzletember tulajdonában lévő, a közeli jövőben induló internetes hírportálnál tevékenykedik majd. Apropó, szalámilopás... Ahogy azt Önök közül bizonyára sokan észrevették, magam egészen idáig egyetlen szóval foglalkoztam az egykor sokkal szebb napokat látott Bakács „loptam, mert éhes voltam”-féle történetével (ámbár megvolt és megvan a véleményem a védhetetlen és megmagyarázhatatlan tettről), ám most mégis kénytelen vagyok, hiszen azzal, hogy a bíróság által pénzbüntetéssel sújtott kolléga visszatér – vagy hogy stílszerű legyek: visszasettenkedik – a hazai média frontvonalába (igen, oda, hiszen Bakács nem talpasnak, hanem főnöknek megy), új megvilágításba kerülnek a korábbi események is. Már magában az is érdekes, hogy a nem oly régen még a visszavonulásáról elmélkedő Bakács most azt mondja, „tudtam, hogy a médiában fogok elhelyezkedni, csak azt nem, hogy hol és mikor; a jóisten azonban segít a bajban”, mert számomra egyáltalán nem evidens, hogy egy lopáson ért valaki osztja az észt az olvasóknak, azt a kijelentését pedig, hogy az amerikaiaknak épp a szalámisztori miatt esett rá a választásuk („Úgy hiszem, a szalámis üggyel keltettem fel az amerikaiak figyelmét. Azt mondták, hisznek bennem, és rám kellene bízni ezt a feladatot. Örülök ennek a lehetőségnek.”), nagyon finoman fogalmazva is elképesztőnek tartom.

No, már most, én készséggel elhiszem, hogy a vélhetően nagyszerű üzleti érzékkel megáldott tengerentúli tulajdonosnak igazán jól jön a Bakácsnak köszönető ingyen reklám (még akkor is, ha az egy közönséges és pitiáner bolti lopáshoz kötődik, elvégre – amiként azt az ismert bölcsesség tartja – mindegy, hogy mit, csak beszéljenek az emberről..., és mint látható, most magam is ezt teszem), mindazonáltal ennek a történetnek rendkívül rossz üzenete van. Igen, rossz üzenete, hiszen egyértelműen azt sugallja, hogy olykor-olykor kifejezetten hasznos bűnt elkövetni. Ami azt illeti, jómagam már azt sem tartottam helyénvalónak, hogy némelyek milyen megértően viszonyultak Bakács téliszalámis akciójához, mondván, ebben az ügyben az az elkeserítő, hogy egy tehetséges ember olyan anyagi körülmények közepette él, hogy ilyesmire kényszerül – holott hát, Magyarországon tíz-, sőt, százezerszámra vannak, akiknek a helyzete sokkal-sokkal rosszabb, mint Bakácsé, mégsem állnak neki lopni –, ám ennél is elgondolkodtatóbb az eset azon tanulsága, hogy tudniillik a tolvajokért valósággal kapkodnak a munkaadók. És itt természetesen nem arról van szó, hogy, aki egyszer megtévedt, azt örökre le kell írni, az viszont enyhén szólva is furcsa, hogy valakit csak amiatt kezdjenek el bombázni ilyen-olyan állásajánlatokkal –Bakácsnál ugyanis ez történt –, mert az illető egy boltban „elfelejt” fizetni. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy egy minapi kutatás szerint a kamaszok nagy hányada bocsánatos bűnnek, jó balhénak véli a lopást. Sőt, Bakács esetét látva, most már tarthatják kifizetődőnek is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogyan azt az elmúlt években már megszokhatták, egy rövidke nyári pihenő erejéig elbúcsúzik Önöktől a Blogális Világ, amelynek helyén július 18-a és augusztus 1-je között belpolitikai témájú cikkeket olvashatnak.
Azoknak, akik úgyszintén most indulnak szabadságra, hadd kívánjak kellemes pihenést, azoknak pedig, akik már túl vannak a vakáción, jó munkát.
Ne feledjék: találkozunk augusztus 1-jén!
Stanga István