Állásgyilkos chipsadó?

„A népegészségügyi termékadóról szóló törvényjavaslat célja az, hogy az egészségügyre fordítható források bővüljenek (...), hogy az élelmiszerpiac kínálata az egészséges táplálkozás irányába változzon (...) illetve hogy az élelmiszergazdaság szereplőit ilyen termékek előállítására ösztönözze. Ezt segíti, ha az új bevételi forrás olyan termékadóból ered, amely azoknak a termékeknek a forgalmazását terheli, amelyek fogyasztása bizonyítottan egészségügyi kockázatot hordoz” – többek között ezekkel a gondolatokkal igyekeztek megindokolni az úgynevezett „népegészségügyi termékadóról” szóló törvényjavaslatot annak beterjesztői, Font Sándor és Kovács József fideszes országgyűlési képviselők. Nos, a szeptember 1-jétől bevezetendő chipsadó (született: hamburgeradó) teljesen világos: a gyártóknak, illetve – import esetében – az első forgalomba hozóknak adót kell majd fizetniük azon élelmiszerek után, melyek bizonyítottan káros hatást gyakorolnak az egészségünkre. Utóbbiak közé tartoznak például az olyan magas koffein-, cukor- (szénhidrát-), valamint sótartalmú ételek és italok, mint amilyenek a különböző energiaitalok, chipsek, ételízesítők, levesporok, előregyártott és csomagolt sütemények, sós snackkek, hogy csak néhányat említsünk a törvény hatálya alá tartozó termékek hosszú sorából. No, már most, hogy e „büntetőadóból” tényleg befolyik-e a költségvetésbe az a 15-20 milliárd forint, amelyre a jogszabály kiagyalói számítanak, nem igazán tudom (azt meg különösen, hogy a pénzt valóban az orvosok bérének a rendezésére fordítják-e, mint mondják), de hogy az elképzelés nem kellően átgondolt, abban tökéletesen biztos vagyok.

Ott van mindjárt az imént említett 15-20 milliárd forintos bevétel, ami már önmagában sem valami izmos összeg (ahhoz legalábbis egészen biztosan  kevés, hogy az egészségügyiek bérét megnyugtatóan rendezni lehessen), hát, még, ha azt a tényt is fgyelembe vesszük, hogy az adónövelés miatti áremelkedésnek „köszönhető” fogyasztáscsökkenés jelentős áfabevételtől fosztja meg az államkasszát. Nagy kérdés persze, hogy lesz-e egyáltalán bármiféle keresletvisszafogó hatása a drágulásnak, ugyanis – vélekednek szinte egybehangzóan a szakemberek – az a 10-20 forintos áremelkedés, amit amit egy-egy termék esetében tapasztalhatunk, nem feltétlenül vezet majd oda, hogy az emberek más, egészségesebb termékeket vegyenek.  Megjegyzem, a kormányzó párt elképzeléseit mind a gyártók, mind pedig a kereskedők elutasítják, mondván, a törvényjavaslat – amit ezúttal sem előzött meg semmilyen egyeztetés – elnagyolt és kidolgozatlan, ráadásul erősítheti a feketegazdaságot (no, meg a magánimportot), és akkor arról még egyetlen szót sem szóltunk, hogy a kormány az új adóval kapcsán is „elfelejtett” hatástanulmányokat készíttetni. Ez utóbbiak pedig egyáltalán nem lettek volna hiábavalók, mert ha az fölöttébb kétséges is, hogy az új adó hatására a gyártók egészségesebb termékek előállításához kezdenek – Fonték ugyanis valami ilyesmire számítanak –, az nagyon valószínűnek tűnik, hogy a kereslet visszaesésére nemcsak a gyártók (egyesek szerint  legalább négy magyarországi gyárra is lakat kerülhet), de az impotőrök is elbocsátásokkal reagálhatnak. Ekkor pedig – ahogy azt mondani szokásos – Orbánék adtak egy hatalmas taslit a kakának. Hogy mindez indokolatlan pesszimizmus? Nos, meglehet. Ámbár a „világszabadalom”-nak minősített  adórendszerünk története nem sok okot ad a derűlátásra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahogyan azt az elmúlt években már megszokhatták, egy rövidke nyári pihenő erejéig elbúcsúzik Önöktől a Blogális Világ, amelynek helyén július 18-a és augusztus 1-je között belpolitikai témájú cikkeket olvashatnak.

Azoknak, akik úgyszintén most indulnak szabadságra, hadd kívánjak kellemes pihenést, azoknak pedig, akik már túl vannak a vakáción, jó munkát.

Ne feledjék: találkozunk augusztus 1-jén!

Stanga István

Azoknak, akik úgyszintén most indulnak szabadságra, hadd kívánjak kellemes pihenést, azoknak pedig, akik már túl vannak a vakáción, jó munkát.

Ne feledjék: találkozunk augusztus 1-jén!

Stanga István -->